Lebukott a Nap a háztetők között. Sugarai nyomán az emberek is szállingózni kezdtek a térről. Az imént még egész sokan üldögéltek, békésen beszélgettek. Gyerekek játéka töltötte meg a teret, némelyikre több felnőtt is felügyelt. Néhány ápolatlan külsejű ember is feltűnik, s egy bácsi féllábbal, mankóval biceg magányosan. Még minden zöld, de érezni lehet, hogy jön az ősz. Kezd hűvössé válni a szürkülő este. Csak a szökőkút küzdi a vízcseppeket mind felfelé rendíthetetlenül.

Nem is gondoltam, hogy milyen jól tud esni, ha egy kedves ismerős felhív. Egészen megváltozott a kedélyállapotom. Feldobott. Olyan kevésen múlik sok minden. Egy szó, egy tett és már más a nap, más a kedv. Vagy éppen fordítva. Vagy nagyban, mint Orwell állatfarmjában. Észrevétlenül megváltozik körülöttünk a világ. Nemesből szörnyűséges lesz. Állítólag ott legbelül mindig valami pozitívból indulnak az ember tettei, de mire a felszínre érnek sokszor eltorzulnak.

Múlt szombaton volt a bátyám esküvője. Úgy éreztem, hogy valóban a bátyám. Előttem jár. Házas-társ lett, a szó mindenféle értelmében. Társas és házas. Kár, hogy az élet-társ kifejezés külön fogalommá lett, pedig talán az a legjobb kifejezés arra, hogy ketten összekötik az életüket, és nem csak a házuk közös, hanem mindenben társak. Beengeded a másikat magadhoz. (BeFogadó)

Az elmúlt napokban Franciországban jártam, ott ahol évekkel ezelőtt egy öregotthonban dolgoztam önkéntesként. Kicsit félve mentem vissza. Tudtam, hogy nem lesz olyan, mint mikor otthagytam, és talán nem is jó az ilyen szép emlékeket megbolygatni...Egy volt önkéntestársammal és még pár ismerőssel mentünk. Így persze bátrabb volt. Védve voltam. Jól megvoltunk együtt. Csodálatos három nap kerekedett a dologból. Sokkal jobban sült el, mint gondoltam volna.

Ma kedves hazánk egyik állatkertjében jártam Anyukámmal, egyik nővéremmel, az ő kisfiával és a húgommal. Láttunk oroszlánokat, gyűrűsfarkú makikat(katta),szurikátákat, orrszarvút meg mindenféle egyebeket. Igen szép, sokan is voltak...a gondozók etették őket, vannak kis házaik. Szóval igazán nem panaszkodhatnak az állatok: kényelem, ellátás, védelem a ragadozóktól. Na ja, meg ketrec. Az ember a saját képére formálja az állatokat: jól bezárja őket, mint magát egy "dobozba", amit háznak nevez.