Nem is gondoltam, hogy milyen jól tud esni, ha egy kedves ismerős felhív. Egészen megváltozott a kedélyállapotom. Feldobott. Olyan kevésen múlik sok minden. Egy szó, egy tett és már más a nap, más a kedv. Vagy éppen fordítva. Vagy nagyban, mint Orwell állatfarmjában. Észrevétlenül megváltozik körülöttünk a világ. Nemesből szörnyűséges lesz. Állítólag ott legbelül mindig valami pozitívból indulnak az ember tettei, de mire a felszínre érnek sokszor eltorzulnak. Az is nagyon érdekes, hogy az ember önmagát általában pozitívnak látja, hiszen mindenkinél jobban ismeri belső indítékait. "Én csak jót akartam..." Viszont a másik embert cselekedetei alapján látjuk, és sokszor a magunk elképzeléseit vetítjük az ő indítékai közé. Hajszálnyi különbségek, vagy más mércével mérek?
hajszálak
