diákmisszió

Az elmúlt hetekben, meg persze a lassan elmúló egy éves munkásságom alatt, de kifejezetten a nyári hónapokban sokat gondolkodtam és beszélgettem arról, hogyan tovább SDG?
Többen mondták, hogy újra kell kezdni. A név maradhat, de újra kell kezdeni egész az alapoktól. Az is biztos, hogy a szenoiroknak és mindenki másnak, köztük nekem is el kell felejteni azt, hogy az SDG olyan lesz, mint régen. Ez elég radikálisan hangzik, és nem azt akarom mondani, hogy el kell felejteni a múltat, de ki kell szakadnunk a szorításából, a nosztalgiából és előre kell tekinteni. Tudom, az Isten és az ő megmentő szándéka és terve nem változik. Alapvetően az ember sem, de a társadalom, az eszközök változnak. Egy kedves SDG-s így fogalmazta: "a kegyességi mozgalmakkal való foglalkozás döbbentet rá, hogy a különböző korok vallásos mozgalmai, mögött mindig jelentős technológiai váltások is álltak, igazán innovativ közösségek voltak, akik tudták az újat használni és a hitet megtartani."
A diákmisszió szó az, ami kezd erősödni bennem. Persze eddig is ezt csináltuk... biztos? Azt hiszem kicsit háttérbe szorult ez a fogalom és az, ami mögötte van. Csináltunk konferenciákat, vannak csoportjaink, de meg tudtunk szólítani fiatalokat? Olyanokat, akik még nem találkoztak Istennel, vagy akiknek csak rossz tapasztalatuk van az egyházról. Szervezünk sok mindent, de kapcsolatba vagyunk a fiatalokkal? Ott vagyunk közöttük? A misszió is olyan dolog, amiről sokan sokfélét gondolnak. Ennek is sok útja lehet, és keresni kell azt, amelyiken el tudunk jutni a fiatalokhoz.
Lehet, hogy ezzel most nem mondtam semmi újat, de bennem megerősödött a szándék, a küldetés. Azt is igyekszem tudatosítani magamban, hogy mindez nem rólunk szól és még csak nem is az SDG-ről. Isten a fővállalkozó, ahogyan Pécsi Rita mondta a Kofni+-on. Nekünk viszont feladatunk a fiatalok mellé állni, bábaként segíteni fejlődésüket, személyiségük és Istennel való kapcsolatunk születését, fejlődését.
És valóban kicsiben, alapjaiban kell kezdeni. Nem lehet országos szinten, csak helyben! Azt hiszem az újraindulásunk ebben nagy nehézség, hiszen nem egy helyi mozgalom indult újra, hanem egy országos szervezet, helyi csoportok és erők nélkül. Hála Istennek persze voltak néhányan helyi szinten is. A tavalyi évkezdéskor is ez volt a mottó, hogy az alapcsoportokat megerősíteni, de be kell látni, hogy ez nem egy év alatt, főleg nem mindenhol egyszerre.
Szintén pécsi Rita mondta el következő történetet:
Egy új lelkész érkezett a gyülekezetbe. Az első alkalommal nagyon szépen prédikált. Hallgatói szóltak másoknak is, hogy jöjjenek el, mert szépen beszél. Második vasárnap is ugyanazt elmondta a lelkész. Kicsit furcsállták, de hát jó volt, mert legalább mások is meghallották, akik szintén többeket hívtak a harmadik vasárnapra, amikor harmadszor is elmondta ugyanazt a prédikációt a lelkész. Most már azért kicsit kezdett sok lenni a híveknek ez a dolog. Amikor már az ötödik vasárnap ugyanazt mondta, valaki megkérdezte tőle: "Tiszteletes úr, igazán szépen beszél és nagy örömmel hallgatjuk, de árulja már el, miért mondja minden vasárnap ugyanazt a prédikációt?" A lelkész csak annyit kérdezett vissza: "Miért, már csinálják?"