Az ifjúsági mozgalmakból kiöregedő tagok, akik nem akarják elveszíteni a közösség melegét, egyideig afféle hátteret alkottak. Így biztosítanak maguknak baráti, rokon-elvű társaságot, fiatalságuk kollektív nevelőanyját, mozgalmukat pedig hol érdeklődő megjelenésükkel, hol tanáccsal a pénzel támogadtják.
Az ,,öregebbek" , vagyis a szeniorok részére már az 1929. évi közgyűlés külön szakosztályt alakított, s ennek elkökéül Sebestyén Jenőt választotta. A következő esztendőben a szeniorok már konferenciát is tartottak Balatonalmádiban, itt Pap Ferencet választották titkárokul.
Lacsan kialakult valami rendféle is: negyedévenként találkoztak fehérasztal melett, teázgatva, beszélgetve. A mozgalom folyamatossága érdekében meghívtak ide néhány diákot, elmondván tapasztalataikat, tanácsaikat. Aztán jöttek az évek, amikor már havonta rendeztek vacsorávval összekötött találkozót. Az igazat megvallva, a Szövetség nem annyira rájuk, mint inkább esetenkénti támogatásukra, tagdíjukra számított, számuk 300-400 között ingadozott.
Erőteljesebb volt a középiskolát már befejező, de egyetmre nem került fiatalok toborzása, az u.n. ,, végzett munka" . 1935-től a lányokkal Papp Béláné, a fiúkkal Schaidt Frigyes foglalkozott. Bekapcsolódtak a Mária Valéria nyomortelepen rendezett játék és mesedélutánokba, tartottak szeretetvendégséget :, rendszerinta Szövetség központjában.
A negyvenes évek elején a mozgalomnak ez az ága új tartalommal töltődött, kialakult az a kristályosodási pont, amely minden eleven szervezetben megtalálható jeletőségű.
Balla Péter szombat-esténként az SDG központjában tartott népdal-óráin és a különböző vitadálutánokon lasacskán öszeverődött néhány, iskolapadott már nem koptató, húsz év körüli fiú, akiket a laza-töltésű szenior-tagság nem elégített ki. 1940-ben formálisan is körré szeveződtek, és Esze Tamás tábori papjának, Kabay Mártonnak a nevét írták a zászlajukra!
Kerek kör volt ez , akár hierarchia-nélküliseítséget nézzük, akár a kör tagjainak foglalkozását. Volt ott gazdálkodó, műszerész, kereskedősegéd, tisztviselő, mérnökhallgató, teológus, munkásfiú, néprajzos egyetemista. Ez rendkívül színessé tette éjszakába nyúló heti beszélgetéseiket,a későbbiekben pedig megkönnyebbítette kapcsolat-teremtésüket az ugyancsak tagolt hazai társadalom különböző csoportjaival. Áhítataik, intenzív tanulmányaik és vitáik növekvő küldetés-tudattal párosultak, cselekvési diákmunkájuk a történelem egzisztenciális szorításban felgyorsult. A nácizmus és a háború rettenete lendületbe hozta a nemzeti identitást ápoló közösségeket. A Kabay Kör a felívelések metszéspontjába került, és a fiatalok ösztönösnek tűnő gyors reagálásával tört be a cselekvési pillanat adta részeibe.
Jóllehet itt mindössze 12-15 fiúról van szó, azért írunk bővebben róluk. Mert aktivizálódásukban – mint tükörcserépben- a közösségi erő villan fel. Eredményeik is igazolják, hogy a társadalom kis mozaikja is mozgósítani legtudatosabb, legértékesebb csoportokat, ha szilárd ország-szemlélet bázisán áll. A Kabay-fiúk első feladatuk az SDG-n végzett tagozatának létrehozásában látták.
„Nagy fogyatékossága volt Szövetségünknek, hogy hiányzott belőle az a tagozat, amelyik a végzetteket összegyűjti.[…] Az ifjúságban 16-20 éves korban lesz tudatossá, hogy nem egyedül él a világban, s hogy egyéni érdeke csak egy része a közösség érdekének. Most van abban a korban, amikor a benne rejlő erőt komoly munkára akarja fordítani.
Voltak itt kísérletek a végzett munka összefogására, de ezek nem vették figyelembe az ifjúság komoly munkavágyát, s nem munkaközösséget, hanem csak beszélgető gyülekezetet alkottak, azokat a célokat, melyeket maguk elé tűztek, a gyakorlati életben nem valósították meg, közösségük csak elvi síkon mozgott.” (Juhász Sándor cikkéből, Református Diákmozgalom, 1940. december 4.)
Első színrelépésük 1941 márciusában volt a Zeneakadémián: A BKIE bevonulásával Molnár István tanította a népi táncokat, majd – Kuharay Elemér rendezésében – népi játékokat adtak elő, Balla Péter itt, mint hegedű művész szerepel. Külön volt ez a veszprémi népfőiskola javára rendezett ünnepély: a meghívón védnökként két püspök mellett kiváltságok egész sora szerepelt, de a függöny előtt nem ők, hanem egy csizmás medinai parasztlegény, Szabó József mondta a bevezetőt. Ez a rendezvény adta az első alkalmat arra, hogy a Kabay kör a végzett lányok másik két, világi problémákkal kevésbé foglalkozó körével, a Miklóssy Sára, illetve a Kis Margit vezetése alatt működő bibliakörrel együttműködjön.
Később, 1942 decemberében ez az érdeklődési irány vezette a kört arra, hogy a Györffy kollégiummal és a Magyar Élet Kiadóval, kisidővel 3 napos népfőiskolai konferenciát rendezzen a magyar írók, a kultuszminisztérium és a népfőiskolákat fenntartó szervezetek részvételével. Jelen volt az érsekújvári és a kolozsvári népfőiskola küldötte is. Benda Kálmán, a tatai népfőiskola vezetője, leszögezte, hogy a parasztság sorsán csak maga a parasztság segíthet, egységes tantervek nélküli, tájadottság szerveződő népfőiskolára van szükség.
Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4 /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;}
„Nem irányítani, vagy intézkedni akarunk, hanem csak szolgálni” – írta Nagy Ákos, a kör soros vezetője, a találkozó házigazdája. – „Hogy miért épp mi rendeztük ezt az ankétot? Hát hallják: testünk – lelkünk minden idegszálával benne élünk a magyarság jelenében. Öröme örömünk, sebe sebünk, reménye reményünk. A népfőiskola az új arcú Magyarország egyik pillére, ezért a mi ügyünk is, kitéphetetlenül. Egyébként valóban: semmi közünk hozzá.”
A konferenciák fontos állomás lett az írók és a népfőiskolák, a Györffy, a Magyar Élet Kiadó és az SDG szorosabb együttműködésének. Az SDG-ben – később írunk róla – hagyománya volt az iratterjesztésben. A Kabay Kör ezt egészítette ki és futtatta fel a népi művek terjesztésével, elsődlegesen az SDG tagságát tekintve vevőkörnek. Az írott eszme terjesztésének küldetéstudata és mozgalmuk pénzügyi alapjainak megteremtése együttesen érvényesült.
„Olvassunk magyar könyvet! Vigyázzunk azonban: nem elég, hogy egy művet magyar nyelven írtak. Nem csak a betű, de lélek szerint is magyarnak kell lennie, ne legyen benne semmi, ami semmibe veszi, vagy megcsúfolja a magyar sorsközösséget: a magyarságot ne tévessze bele egy-egy osztály szűk korlátai közé, s ne hirdesse a munkanélküli, a sírvavígadáson, máshoz nem értő élet spotheozisát.” (Barcza Gedeon karácsonyi könyv – ajánlásából, Református Diákmozgalom 1940. december)
A központ egy ablaktalan helyiségének három falát mennyezetig bepolcozták és ezek a polcok napokon belül több mázsás könyvvel tele meg, elsőroban Püski Sándor kiadványaival. Levelezés, könyvelés, csomagolás, éjszakai cipekedés a főpostára - a fizikai munka és lelki elhivatottság ritkán fonódhat össze, olyan egységbe, mint ahogy az megtestesült a Kabay könyvterjesztésben.
Így gyűlt össze tíz vándorkönyvtár fedezete, pénz a körlevelekre, knferenciákra, postára.
1941-ben és 1942-ben a Kálvin - téren állított fel a Kör könyvsátrat, de akkor már az ország számos helyén nyílt SDG könyvnapi sátor: Munkács, Huszt, Debrecen, Szeged, Budapest, Ungvár,Kassa, Csúrgó, Újpest forgalma a három napon 8.000,- pengő volt, ennek hasznából 50,- P jutott a végzett munkára.
Bár a nehézéletű családokkal való kapcsolat a Kör tagjainak már említett származásából természetesen adódott, kollektíve is "mélylélegzetet " vettek két területen: a nyomortanyákon és a szorványmunkában. Mindkettőben nagy segítséget jelentettek a végzett lányok.
A nyomortelepeken - erről a munkáról már szóltunk - anagycsaládok látogatása, a fiúkkal és a lányokkal külön csoportban való foglalkozás, a kicsinyekkel aló játékos összejöveltel és néha egy-egy műsoros-est volt a kapcsolódás
"Vígasztaló az z alátalános felfelé való törekvés, ami egyre erősödik bennünk. Tudják, nem jó az, amiben élnek élnek, szeretnének kikerülni belőle. Szégyellik a testi szegénységet, és a szellemit is. Néha meglepő irodalmi vagy zenei érdeklődést árul el egyik-másik. A gyakorlati irányú előadásoknak nem is volt olyan visszhangja, mint pl. az irodalmi tájékoztatónak, nem is szólva a népdalokról tatrott ismertetőkről. háromszór rendeztünk a gyülekezet számára műsoros-estet: itt adják tovább, ami felhalmozódott bennük. Mindhárom est teljes jövedelme a gyülekezeti könyvtár célját szolgálta." /Kulinyi Erzsébet beszámolója, Végzett mozgalom körlevele, 1942. február./
Az anyagi, szellemi és lelki igények ilyen-olyan kielégítése nemcsak a gondozottaknak volt fontos, kellett ez a munka a végzetteknek is, az esetekkel való azonulás folyamatának egyik állomása ként. Mint a szorványmunka is.
A magyarság önpusztításának gyorsuló folyamata mellett egyre több jelzés érkezett a Volksbund dunántúli szorításban megfélemlített magyarokról. A Kabay Kör felvette az érintkezést a Táj- és Népkutató Intézettel, ahol adatszerűen tekintették át azt a - Hitlereknél készített - térképet, amely Dúnántúlt mint a náci birodalom részét ábrázolta.
Szórványmunkájukat Budakeszin kezdték. Ez akkor még a fővárostól különálló alvótelepülés volt, az emberek többsége nem ismerte egymást. A református gyerekek összegyűjtése, majd a rendszeresen tartott vasárnapi iskola és játszódélután révén lassanként sikerült a szülőket is összeismertetni. Végül 1941 novemberében megalakult a fiókegyház, azon belül a "vigalmi bizottság" is.
Etyeken akkor 200 magyar, közöttük 59 református lélek élt; sötétedés után már nem mertek kimenni a házaikból. A Kör tagjai összebarátkoztak lelkipásztorukkal, Fejes Ádámmal, akinek komor hangulatát érzékeltessék "A temető papja" c. versének kezdő sorai:
"Azt hittem, élők papja lettem,
S vallahtaom a temetőt:
palástomat egy sírra tettem,
a gyülekezetem egyre nőtt..."
A Kabay-ak beszélgetésekkel, műsoros estekkel, a gyülekezeti terem kifestésével próbálták erősíteni a kis magyar csoportot, éberen tartani bennük a magyarsághoz tartozás tudatát.
Nemcsak a Berlinből felpiszkált nézetek, hanem a földnélküliség szorításában is vergődtek emberhez méltatlan létformába taszított magyarok. Szalkszentmártontól 12 kilométerre Fekete-halom pusztán egy végzett SDG-és törékeny tanítónő, Háry Erzsébet (később lelkészfeleség) mutatta sorra az oda kijáró Kabay körösöknek a közös konyhára nyíló négy nagy szobából álló cselédházakat; egy-egy szobában többnyire 10-12 lélek lakott. A nyomor nagy sötétjében egy-egy karácsonyi ünnepély, vagy műsoros-est csak pislákoló mécses lehetett, de nagy eredmény, hogy végül maguk az ottani fiatalok is megalakították a kis kultúrcsoportjukat.
Bár ezek a szolgálatok teljesen kitöltötték a fiúk életét, a történelem kihívásával szemben mégis kevésnek bizonyultak. Az ország belesodródott a háborúba, nagyhatalmi malomkövek között örlődött. A tettvágy már nem fért bele a Szövetség keretébe. Olyan országos találkozásokat tervezgettek, amelyek a legkülöbözőbb világnézeten álló fiatalok egyeztetik teendőiket.
Ezek előkészítésében meghatározó segítséget jelentettek Somogyi Imre (1902-1947), a "Kerékpáros apostol" útmutatásai. Munkásmozgalmi testvére, Miklós révén jutottak el a Kabay-ak a munkásifjakhoz; a népfőiskolásokat már ismerték, a Győrffy-seket is, így jöhetett létre 1942. február 15 és 22 között 50-50-50 fő részvételével az SDG központjában az egyhetes parasszt-munkás-értelmiségi találkozó. (ld. Sebestyén László: Emlékezés az 1942. évi ifjúsági egységtalálkozóra. Confessio 1982.2. szám)
Ez valóban minden tekintetben találkozó volt. A KALOT részéről Bonnyay Sándor, a KIE részéről Kovács Bálint, az SDG részéről dr. Kiss Sándor szólott. A forró hangulatú záróesten jelen volt Németh László is. Soos Géza, mint házigazda meghívta a konferencia résztvevőit Szárszóra. A találkozót követő Végzett körlevélből:
"Mennyire már lenne a mi belső életünk, ha így összeülve beszélnénk meg közös kérdéseinket, rosszalásainkat. Itt megértettük a munkásság un. "nemzetköziségét" és "sunyiságát", az értelmiség különállását. - Már első este megállapítottuk: értelmileg teljesen egységes a találkozó: egynek éreztük magunkat. A gondolkodásban bizony sok a különbség és ez a találkozó végéig mind meg is mutatkozott. Dehát csoda ez? Más irodalom, más osztály, más iskola, nevelt bennünket. Az lenne érthetetlen, ha egyszerre összekerülve ugyanúgy vélekedtünk volna mindenről."
"Mindannyian visszatérünk hétköznapi munkánkhoz, ekéhez, üllőhöz, íróasztalhoz, de ezentúl nem külön táborokban, esetleg más más irányban igyekszünk megépíteni az új országot, hanem együtt, közös akarattal, a közös cél egységében."
A konferencia végeztével a három réteg négy-négy tagjából bizottság alakult a továbbiak koordinálására. Első teendőjük a március 15-i tüntetés megszervezése volt. Délelőtt lezajlott a hivatalos ünnep a Nemzeti Múzeum kertjében , délután pedig közel tízezren gyűltek össze - köztük számos SDG-s - a Petőfi szobornál, majd a koszorúzás után háborúellenes jelszavakat skandálva elindultak a Kossuth szobor felé. Útközben a rendőrség szétverte a tömeget. (Havas Gábor: Petőfi útján. Élet és Irodalom, 1959. márc. 13.) Ez a tüntetés egyedülálló volt a nácik ellenőrzése alatt álló Európában.
A 150 fős rétegtalálkozó jelentőségét emléktábla hirdeti a Kálvin tér 8. számú háznak a templom tornácára néző falán.
Nyáro a februári találkozó 150 fős létszámával szemben már 300 főt számláló egy hetes táborozás volt Szárszón, ezt a számot is megduplázta a következő évi, történelmi súlyú 1943. évi Magyar Élet konferencia. Ezekről a balatonszárszói táborozások között szólunk bővebben.
Másutt említjük a Kabay Márton Kör és a helyi SDG-sek által 1943-ban rendezett székesfehérvári és nagyváradi irodalmi esteket is.
A sűrűsödő katonai behívások megrendítették, az 1944 március 19-i náci megszállás pedig lehetetlenné tette a munkát. Az erről szóló utolsó, árpilisi körlevélből:
"Kedves Barátunk! A Kabay Márton Kör, mielőtt egyelőre a semmittevés homályába süllyed, szeretne becsületesen elbúcsúzni Tőled, aki a körlevélen, konferencián vagy személyes ismeretségen keresztül érintkezlsben állottál velünk (...) Úgy gondoljuk (...) csalódást éreznél hallgatásunk miatt. Erre nincs okod! Lelkünkben ég a tűz, baráti közösségünket komoly levelek százai erősítik, és ha Isten megenedi és akarja, úgy katonai kötelezettségünknek eleget téve, ismét találkozhatunk majd és lélekben - szellemben - testben megerősödve újból bekapcsolódunk a krisztusi magyar jövőért vívott nagy harcba. Addig pedig ki-ki bástya a maga helyén. Te is, mi is."