Győri Janó beszámolója a Kisújszálláson töltött 3 napról:
November 9-én egy kicsi, de kifejezetten jó csapattal, Gyöngyivel és PK-vel indultunk útnak Kisújszállásra, a Móricz Zsigmond Református Kollégiumba. Nekem ez volt az első iskolamissziós alkalmam, és kicsit még féltem a dologtól. Nem tudtam, hogy fogadnak majd minket, de főleg azt nem, hogy én mennyire vagyok készen a feladatra.
A fogadtatásunk nagyszerű volt. Nagy szeretettel vártak minket és mindenben a segítségünkre voltak már az előkészületekben is. Csütörtökön első órában kipakoltunk a tanári elé, és a félelmeim már az első szünetben elszálltak. Úgy éreztem, mintha a saját iskolámban lennék, a diákok közvetlenek és kíváncsiak voltak. Szívesen fogadták a kekszet és a szörpöt és nem vették rossz néven, hogy a sokszor provokatív kérdéseinkkel egyből a mélyvízbe dobtuk őket, sőt, azt hiszem örültek is, hogy az iskolában tabunak számító témákról is beszéltünk velük. A délelőttöt még négy hittan órával dobtuk meg, amivel azt hiszem az erőnk legjavát nyújtottuk, hiszen mintegy négy órán keresztül voltunk ott a szünetekben a folyosókon, a köztes időben pedig órát tartottunk pihenés nélkül. Ez ki is jött rajtunk, hiszen a bőséges ebédünk elfogyasztása után a szobánkban mindhárman elszenderedtünk.
Délután még belefért egy kis frizbi, és csatlakozott hozzánk csapatunk negyedik tagja, Ráki. Ő tartotta az esti alkalmat a kollégiumban, ahol reménykedtünk, de nem számítottunk akkora érdeklődésre, mint amekkora fogadott bennünket. A tizennégy fiatallal együtt játszottunk, énekeltünk, forró csokiztunk, gondolkodtunk és beszélgettünk Istenről és a két nap témájáról, a Benne gyökerező identitásról.
Vacsora után egy éjszakába nyúló, jókedvű beszélgetés után későn kerültünk ágyba, de ez a három nap nem is a pihenésről szólt. Reggel ismét beköltöztünk az iskola szívébe (fizikailag a tanári elé, de reméljük, hogy átvitt értelemben is) és további két hittanórát is megtartottunk.
Ezek az órák természetesen nem hagyományosak voltak, próbáltunk belevinni egy kis SDG-s színt. Bár a kevés idő miatt játékra nem volt lehetőség, de nem maradhattak el a kiscsoportos beszélgetések PK izgalmas, filmrészletekkel tarkított áhítata után. Sokaktól hallottuk vissza, hogy tetszett nekik, és kár, hogy egy átlagos óra keretein belül nincs lehetőség ilyenekre.
Az utolsó az iskolában töltött óránkban leülhettünk kicsit igazgató úrral is beszélgetni. Elmondta, hogy nagyon örül, hogy ott voltunk, és hogy egy kicsit iskolaszerűbbé tettük az iskolát, és további támogatásáról is biztosított bennünket. Mi is megköszöntük a vendéglátást és azt a támogatást, amit az egész tanári kartól egyébként folyamatosan megtapasztalhattunk.
Gyors összepakolás után ebédünket még elfogyasztottuk, majd útra indultunk, hátrahagyva a Nagykunság kulturális fővárosát. Én személyesen nagyon jó élményekkel gazdagodtam, és szívesen megyek legközelebb is iskolamisszióra, valamint Kisújszállásra is bármikor örömmel visszatérek.
