Új Magyarság (1932. szeptember-1934. augusztus)
1932 őszén új havi folyóirat jelent meg a magyar szellemi életben. Az első összevont (szeptember-október) szám már címe alatt az "Aktív kálvinista folyóirat" megjelölést is hordozta, ami lényegében a hívő reformátusok közéleti nyitottságát, cselekvés-orientáltságát fejezte ki. Az új lap szerkesztői: Kiss Sándor, Pap Béla, Zeitler Rudolf */ eddig a Református Diákmozgalom legfőbb munkatársai voltak és azok is maradtak; ilymódon az SDG-nek a mozgalmi híradója mellett most már közéleti orgánuma is volt.
Az új lap újság formában jelent meg, SDG-s létének két évfolyama során 352 oldalon. Az említetteken kívül egy-egy évig szerkesztője volt még Szőke Imre lelkész és Fónyad Dezső lelkész is.
A szerkesztőkön kívül gyakran írt az újságba Harsányi István tanár, Morvay István lelkész, de gyakran találkozunk a cikkek alatt Bogdán Gyula lelkész, Fülep Lajos lelkész-művészettörténész, Gyökössy Endre lelkész, Incze Gábor lelkész, Képes Géza író, Makkai Sándor püspök,egyetemi tanár, író, Máthé Elek szerkesztő,
*/ Kiss Sándorról és Pap Béláról a Függelékben írunk. Zeitler Rudolf (1903-1955) templomtervező mérnök és publicista volt, névmagyarosítása után Csaba Rezsőként (néha Rovó Zoltánként, máskor Szólás Péterként is) szerepelt. Számos cikket publikált a Kálvinista Szemlében, továbbá a Tér és Forma, a Hajlék c. lapokban is. ( Ld. Csaba László: A Református Diákmozgalomtól a református templomokig című cikkét, Confessio 1984/1. szám)
Móricz Miklós publicista, Móricz Zsigmond író, Ravasz László püspök, Sebestyén Jenő teológiai igazgató, Szabó Dezső író, Szabó Pál író, Széles László lelkipásztor (olykor Só szignóval), Tavaszy Sándor lelkész nevével is. Visszatérően foglalkozik az Új Magyarság a lassan ébredező egyházzal, az ifjúsági egység, a határokon-túli magyarság, a kettős morál kérdésével, és rendszeres glosszákban tette mérlegre a közéleti eseményeket, magas színvonalon értékelte a megjelent új könyveket és a képzőművészeti kiállításokat.
A lapban közölt írások tematikus csoportosítása alapján arculatát a következő arányok jellemzik:
átfogó cikkek, tanulmányok 30%
evangelizáció 4%
glosszák 29%
szépirodalom 3%
könyvszemle 9%
ismertetés, kritika 23%
egyéb 2%
100%
A lap utolsó száma 1934. augusztus 31-én jelent meg. Ekkor már javában folytak a tárgyalások, hogy a lapot, illetve annak kiadóját, az SDG-t ért támadásokat miképpen lehetne leszerelni. Létrehozták az Új Magyarság Társaságot hogy a kiadói jogot arra ruházzák át, de mielőtt az idevágó elutasítás megérkezett volna, már jelentkezett a Magyarság című lap akkori szerkesztője, Milotay István, azzal az igénnyel, hogy az Új Magyarság nevet a továbbiakban ő használja.
Miután a Miniszterelnökség az Új Magyarság Társaságot kiadói jogi személyként nem ismerte el, az SDG a lap nevét Magyar Útra változtatta, s a továbbiakban az Új Magyarság Milotay szerkesztésében kormánytámogató lapként futott tovább egészen 1944-ig, az utolsó években már egyértelműen szolgálva Imrédy Béla jobboldali eszmeiségét.
Az Új Magyarság tartalmából
A Református Diákmozgalom - nevéhez híven - megmaradhatott tisztán mozgalmi híradónak, a belőle kiszakadt Új Magyarság pedig a fiatal értelmiségi kálvinisták világnézeti fóruma lett, amely "az Egyház és a magyarság nagy problémáira kereste a választ hasábjain, és ennek megfelelően mind szerzői gárdáját, mind olvasóit tekintve */ messze az SDG-tagságánál szélesebb kört ölelt fel.
Először nevesebb szerzők és jelentősebb témák szerint mustraként felsorolunk egy-két írást a nagyobb tanulmányokból, majd közreadunk néhány szemelvényt, olyanokat, amelyek valóban jellemzik a lap irányát.
Cikkek:
Papp Bélától: Az evangélium szocializmusa - a kenyér
*/Hartyányi István rendelkezésünkre bocsátott, igen alapos Repertóriumának bevezetőjéből. Az összeállítás nagymértékben megkönnyítette a lap áttekintését.
(I. évfolyam 6. szám, 74. oldal)
(a továbbiakban rövidítünk, így: I/6/74 - az esetleges visszakeresés megkönnyítésére)
A munka (I/7. 95)
A tőke (I/8. 110)
Az arisztokraták szociális hivatása (I/11-12/155)
A ma állama, a holnap állama (II/2/25)
Újra megszólal Szabó Dezső (II/4/52)
Mérföldkő előtt ( az Új Magyarság átalakulásáról) (II/12/179)
Ravasz Lászlótól:
A protestantizmus (I/6/73)
Semper reformari (II/3/35)
Makkai Sándortól:
Lélek és gyakorlat (I/10/137)
Üzenet az Új Magyarságnak (I/4/42)
A magyar kultúráról (II/12/183-184)
Móricz Miklóstól:
A bőr és a név (a lélek irányváltásairól) (I/9/124)
Parcellázzák a végtelent (a földnélküli parasztságról) (II/2/23)
A nemzeti vagyon (II/5/72)
Ki tart el? (II/5/105-107)
Fónyad Dezsőtől:
Szexualitás és világnézet (a szexuális válság a lelki válság része) (I/1-2/19)
A szexuális forradalom és a kettős morál (I/3/34)
Lehetséges-e nemzeti ifjúsági egység? (I/9/122)
A modern ember (I/9/127)
Falanszter vagy új középkor (II/1/5-6)
A XX. század második magyar tragédiája felé (II/2/21)
Mit kíván a magyar nemzet? (II/7//104-107)
Sebestyén Jenőtől:
Aktív kálvinizmust a magyar életbe (I/1-2/8)
Szőke Imrétől:
A kultúra válsága és az ifjúság (I/3/27)
Béke vagy háború (I/4/44)
(ezt a címet nem tudtam elolvasni!) (II/1/11)
Széles Lászlótól:
Olimpiai tüzek (I//1-2/15)
Kálvinizmus a mai magyar irodalomban (I/4/46)
Harsányi Istvántól:
Magunk revíziója. Jogászok (I/6/78)
Filozopterek (I/7/99)
Mi lesz a fiatalokkal? (I/10/143)
Fülep Lajostól:
1934 a magyarság létkérdése (II/5/67)
Máthé Elektől:
Mérlegen (a fejlődés változatai) (I/7/89)
Emberöltő felén (politikai helyzetkép) (II/4/58)
László Dezsőtől:
Új magyarság (ifjúsági mozgalmat széles bázison) (I/1-2/6)
Útban Erdély új arcához (I/11-12/157)
Kiss Sándortól:
A kálvinizmus szerepe a magyar honlapban (I/10/140)
Kádár Mihálytól:
A falu egészségügye (I/8/10)
Eugenetika-sterilizálás - házassági tanácsadás (II/11/167-169)
Bogdán Gyulától:
A nemzeti egység feltételei politikai szempontból (I/11-12/160)
Tavaszy Sándortól:
Úri gőg és paraszti gőg (II/1/9)
Szabó Páltól:
Parasztság és népművészet (II/3/42-44 és III/4/59)
Már a Tiszántúl is (II/6/89-90)
Van segítség (magyar sorskérdések, egyke) (III/8/117-120)
Molnár Antaltól:
Kodály Zoltán (II/8/124)
A magyar népdalokról (II/11/167-169)
Veress Sándortól:
Magyar rádió - magyar kultúra - magyar zenekultúra (II/9/138-139)
Vita Zsigmondtól:
Munkatáborok Erdélyben (II/12/184)
Evangelizáció
A cikkíró lelkészeken kívül itt találkozunk többek között Buday Gergely, Morvay István, Péter János, Soos Géza nevével is.
Glosszák
Műfajánál fogva a széljegyzetek a legkülönbözőbb témákat vetették fel, az egyházi-mozgalmi kérdésektől a kül- és belpolitikán keresztül az újságokig és az irodalomig. A "saját" szerzőkön kívül többször írt Kárász József, Szabó Dezső, Muzsnai László, Morvai István.
Szépirodalom
Versek tarkították a lapot. A beérkezett nagyok (Tóth Árpád, Áprily Lajos) mellett bemutatkoztak az indulók: Gyökössy Endre, Képes Géza, Jékely Zoltán,Csanády György, Székely András és mások. Az egyetlen próza Darvas József egyik regényének részlete volt.
Könyvszemle, ismertetés, kritika
Igen gazdag a megjelent új könyveket bemutató, bíráló írás, szinte az értékes magyar irodalom egészét pásztázták végig. Mérlegre került sok más mellett Kassák Lajos, Móricz Zsigmond, Szabó Pál, Pap Károly, Tamási Áron, Bánffy Miklós, Bartalis János, Mereskovszkij, Muraközy Gyula, Hegedűs Lóránt, Makkai Sándor, Szerb Antal, Kós Károly stb., stb.
Egyéb
A kiállításokról, sajtóról, filmről és színházról szóló írások, Buday György remek metszetei és a Memento rovat színes írásai azt tanúsítják, hogy a lapszerkesztők figyelme kiterjedt az élet szinte minden területére.
Az SDG Új Magyarsága huszonkét alkalommal, minden hónap első napján, összesen 352 oldalon jelent meg. Egy-egy szám terjedelme 16 oldal volt, kivéve az induló és az 1933 nyarán kiadott duplaszámot; ezek 20-20 oldalt tettek ki. Egy szám ára ötven fillér volt, az évi előfizetés hat, diákoknak és az SDG tagjainak négy pengő.
A fent felsorolt témák és a lap fénymásolatban csatolt cikkei bizonyítják, hogy a lap jól szolgálta a nyitószámban megjelölt célját, nevezetesen, hogy az SDG ne falazza el magát egy ideológiai revíziótól, sőt épüljön be tettel és hegyeket mozgató hittel a magyar újjáépítés munkájába.
Az Új Magyarság Magyar Útként való
folytatásának lényegét jól érzékelteti a megváltozott című lap első, 1934. szeptemberi száma, amikor azt írja, hogy az új lap is programot ad a teljes magyar életre. Forma a régi, de a lap megjelenése havi egyről kettőre növekedett. "Az SDG a nagy égő szociális kérdéseket memorandumban foglalva viszi az Egyetemes Egyház elé."
Alig telt el egy hónap, a Magyar Út már hetenként jelent meg.