Az a harminc fiatal teológiai hallgató, aki a Soli Deo Gloria Szövetséget életre hívta, jelentős közösségi igénnyel lépett fel. Tudni akartak egymásról, igényelték a szolgálatot és egymás megsegítését, missziói lélekkel fordultak a körülöttük élőkhöz. Többen közülük már az első években egy-két évre külföldi egyetemekre kerültek. Ezektől várták a híreket, a rendszeres levelezéssel, majd később körlevelekkel értesítették őket arról, mi történt a mozgalomban, amit elindítottak.
Már az első években volt iratterjesztésük (erről másutt írunk), ami a kezdeti fellendülés után megtorpant. Tervezték könyvek kiadását is az ifjúság lelki problémáiról, de három-négy év kellett ahhoz, hogy e munka körvonalai kialakuljanak; ezalatt konferenciák sorozatán mérték fel ezt az igényt, amit ki akartak elégíteni. 1925-ben megindult a Református Diákmozgalom, 1926-ban a Diákszociális Osztály, 1927-től a Virágvasárnapi Konferenciák, bizonyítva,hogy a Szövetség vállalja a református diáksággal, vagyis a jövendő református értelmiséggel való törődést, nékik akar biztos evangéliumi utat mutatni a vesztett háborút követő nehéz évtizedben.
Ha a fentiekhez hozzávesszük még Makkai Sándor Ady-tanulmányát és 1928-tól a szárszói Konferenciai Telepet is, akkor jogos a megállapítás, hogy a Szövetség életének legkreatívabb időszaka ez,amiben kiemelkedő szerepet játszott az 1925-től folyamatosan megjelenő Református Diákmozgalom. Olyan ifjúsági folyóirat, aminek igényességét meghatározza az egyetemi és főiskolás ifjúság lelki-szellemi szomjúsága. Bevallottan a "történelmi kálvinizmus" mozgalmának eszköze, amely minden írásával Jézus Krisztusnak akarja megnyerni az ifjúságot és a Krisztus-követés széles horizontját kívánja megláttatni.
A Lap vállalt feladata, hogy széleskörű tájékoztatást adjon a Szövetség életéről, munkájáról, hogy bibliai rovataival lelki épülést nyújtson, hogy a kálvinizmus világnézetét propagálja, és tartsa a kapcsolatot mind a hazai testvérmozgalmakkal, mind a külföldi ifjúsági szervezetekkel.
Indulásakor a havi 32 oldalas terjedelem az igény, de ez hamar 20 oldalra csökken, majd hosszú éveken át 16, 1939 júniusától pedig csak 8 oldalon jelenik meg. 1943-ban volt egy rövid fellángolása az újságnak, amikor rövid ideig a napilapok méretében jelent meg.
Példányszáma 1927-ben 800. Ebből Erdélybe 19, Csehszlovákiába 27, egyéb külföldi területre pedig 50 darab jutott. Egy év múlva már 980 régi előfizető mellett 250 újról számolnak be. 1931-ben 1700 példány már kiemelkedően nagynak látszik. 1933-34-ben vissza is esik 1100-ra s emellett deficites is. 1935-ben 1300 példányszám mellett "először folyóirat és híradó" 16 oldalon. Az 1943-as kampány célkitűzése az volt, hogy tizenötezer példányban jelenjen meg.
A Református Diákmozgalom mellékleteként többször is megjelent a nyári szárszói konferenciák meghívója, ezt a lappal együtt küldték szét. 1932-ben hétezer ilyen konferenciai meghívót nyomtattatott a Szövetség, s küldött szét tagjainak és a kollégiumoknak.
A Szövetség a tagjaitól elvárta, hogy a Református Diákmozgalomra előfizetőket gyűjtsenek, viszont rendes tagjai a lapot tagdíjjárulékként kapták.
Az újság indulásakor konkurenciát jelentett az "Erő" című hasonló jellegű lap, majd később a "Mi Utunk", melyet a középiskolás református diákoknak szerkesztettek, de később a kollégiumok megalakulása Szövetség újságának előtérbe kerülését is jelentette. 1932-től külön középiskolás (nem tudtam elolvasni!!) is megjelent. Ezt a lappal együtt küldték meg betétként.
1925-ben az újság a következő rovatokkal indult meg: A kálvinizmus világhelyzete, Csend, Irodalom-Művészet, Hírek, Hirdetések. A következő évben hozzájött még: Örök diákok, Leányszoba, Apáczai Csere útján, Könyvismertetés. 1928-ban, a szárszói Konferencia Telep megnyitása után állandó rovatot kapott a "Diáktelep". Az "Ige mérlegén" rovat meditációs jellegű, építő írásokat közölt. Világnézeti jellegű volt az "Elvek harcában" és "A hivatás", a kollégiumi munka megindulása után pedig a "Kollégiumi levelesláda" néha oldalakon át hozta az iskolákban folyó munka híreit. Sporttal a lap keveset foglalkozott. A megindulás éveiben azonban volt "Porond" c. rovata is. Nem hiányzott a szerkesztői üzenet sem, és rendszeresen hozott diákriportokat is.
A Lap állást foglalt a magyar ifjúság életének minden lényeges mozzanatával kapcsolatban. Vitázott a Turullal annak németbarát tendenciája miatt, kiállt a Márciusi Front mellett, Felvidéki számot adott ki annak visszatérte után, és ugyancsak egész szám foglalkozott az 1942-es szárszói írói konferenciával. Magától értetődően propagálta a Szövetség kiadványait is.
A kollégiumi munka megerősödése után a lap egy része felsős és alsós vezérfonal volt. 1937 októberétől ez a rovat megszűnt, mert sokszorosított formában (6-8 oldalon) megjelent az "SDG Kollégium" és "Alsós Kollégium"; ettől fogva ezen közölték a bibliai és tájékoztató anyagot a kollégiumi vezetőkkel.
A lap cikkeit, riportjait szinte teljes egészében a Szövetség vezetői, lelkészei és tagjai írták.
1944 végén a Lap már nem jelenhetett meg, a háború után pedig újraindítására nem volt mód. A református ifjúsági munkák (KIE, SDG) a hozzájuk beosztott konventi lelkészek irányításával "Tűzoszlop" néven közös lapot adtak ki, amely csupán pár évig jelent meg; a missziói munkák ellehetetlenülésével megszűnt ez is.
A Szövetség kereken húsz esztendőn át kiadott lapjának arculatát, hangvételét az e gyűjteménybe beemelt hasonmás oldalak hivatottak érzékeltetni.
A Református Diákmozgalom felelős vezetői, irányítói így következtek: (397-ik old. Ez egy táblázat)