A Szövetség központi munkája és az ünnepi alkalmak mellett eddig főleg a kiaközösségekről szólottunk. Az azonban, hogy ezek az Isten-kereső összehajlások -önállóságuk megtartása mellett- egy nagyobb test sejtjei lettek, a nagy találkozóknak köszönhető, ahol százak és ezrek döbbenthettek rá: legszemélyesebbnek hitt problémáik rokonlelkek egész seregének kérdései is. A kiscsoportok segítőkezet kereső vágya hozta létre a konferenciákat, az életreszóló konferenciai élmények éltették a sejteket.Töltésy Zoltán írja 1926-ban a konferenciára készülőknek:"1. Miért is jössz tulajdonképpen a konferenciára? Ezer és egy ok lehet. Mi szeretnénk ha az ezerről nem beszélnénk, de végérvényesen megállapítanád azt az EGY okot. (Krisztusért)2. a konferencia olyan, mint egy jól felszerelt bolt, mindenki azt kapja benne, amit akar. Vigyázz, hogy ne kétkrajcáros árukkal töltsd fel a zsebed, nyisd ki jól a szemed.3. Határozd el, hogy mindenkihez testvéri szívvel fogsz közeledni. Bizonyára te is azt szeretnéd, ha veled is mindenki így beszélne.4. Azt akarjuk mondani, ne gombolkozz be állig. A konferencia azt üzeni: testvérek vagyunk5. A konferencián mindenkinek nagyon őszintének kell lenni. Hiszen testvérek leszünk. Valld meg te is, még nem tudod világosan, miért vagy református keresztyény."Már 1928-ban- a szárszói telep életrehívásának évében- több mint 600-an vettek részt többnapos országos konferenciákon:
a Wekerle-telepi téli konferencián 338
a főiskolás lányok Fadd-i konferenciáján 40
főiskolás fiúk Szárszón 80
leánytábor Szárszón 250
vezető képző a fővárosban 80
középiskolás fiúk szárszón 50
828
( Az Intéző Bizottság 1929 május 23.-i jegyzőkönyvéből)Bár az országos találkozók tarka képet mutatnak, általános jellemzőjük mégis a kis- és nagyközösségek együttese. A konferenciák színvonalát ismert nagy egyéniségek plenáris ülésen elmondott eredeti, megragadó előadásai határozták meg, melyeket vita követett; a résztvevők lelki- érzelmi feltöltődését viszont igazából a kiscsoportos beszélgetések, bibliakörök tették lehetővé. Színesítették, gazdagították a programokat az azokba iktatott különleges alkalmak (színházlátogatás, városnézés, kirándulás, tábortűz stb.) is.A sokféleségben két találkozó-típus dominált: a virágvasárnapi seregszemle és a Szövetség saját telepén jól szervezett program szerint zajlott nyári konferenciák.Az 1929. évi téli nagy, 338 fős találkozót (ld. az "Egyéb konferenciáknál") értékelve a vezetőség felismerte, hogy nemcsak a Szövetség "munkásainak", tisztségviselőinek és potenciális tisztségviselőinek van igénye demonstráló nagy összejövetelre, hanem a diákok minden rétegének; ezért elhatározta, hogy a konferenciát ezentúl a főváros szívében, következetesen virágvasárnapon rendezi meg.Nem is véletlen, de nem is számítás hozta, hogy a tavaszi nagy találkozók rendszeres időpontja virágvasárnap lett. Hideg napok múltán virágok bomlásakor test és szellem ficánkolni kezd, a fiatal lélek más fiatal lelket keres. Az egyháznak nagy ünnepe virágvasárnap: Krisztus Jeruzsálembe érkezik, a tömegek elé lép, hogy az egyházi-világi hatalmasságok haragjával dacolva betöltse rendeltetését.Jézus szamárháton vonul be a történelembe. Szimbólum ez, az olykor lázadó és csökönyös, máskor engedelmes és terhethordozó eszközember jelképe.Ennek jegyében indult 1930-ban a virágvasárnapi konferenciák hosszú sorozata, hogy 1950-ig számos fiatalnak adjon alkalmat a Vele és az Őt keresőkkel való nagy találkozásokra.Hamar kialakult ezeknek a találkozóknak a rendje. Kezdődött a reformátusok puritán "székesegyházában", a Kálvin-téri templomban, folytatódott a résztvevők sokaságának kamerás megörökítésével a szomszédos Nemzeti Múzeum lépcsőjén. A jelentkezőket az előzetesen bázis-szerepet vállaló fővárosi egyházközségek köré telepített szekciókban, ezen belül bibliakörökbe sorolták, a vidékieket internátusokban és arra vállalkozó családoknál helyezték el.Az idővel másfélezressé nőtt találkozók szép rendben, gördülékenyen zajlottak le. Nem maguktól: jó időben és gondosan összeállított feladat-jegyzék és szereposztás állt a siker mögött. Ennek érzékeltetésére idézzük az 1932. évi találkozó stratégiáját:
- a megszállott területekről érkezőkkel való foglalkozás,
- iratterjesztés
- bibliatanulmányozás
- kirándulások vezetése
- a Nemzeti Múzeum előtti csoportosulás engedélyeztetése.
Ehhez járult a szállások biztosítása, az iskolákkal és egyházközségekkel való előzetes megbeszélés, a csoportok fogadása a pályaudvarokon, az étkeztetések megszervezése és így tovább (az 1932 március 15.-i intézőbizottsági ülés jegyzőkönyve alapján).A virágvasárnapi találkozók tartalmát és színvonalát jelezzék -a teljesség igénye nélkül- az alábbiak.Az 1930. évi virágvasárnapi konferencia 8 oldalas meghívóját a Kálvin-téri templom fényképe díszíti; ez volt a színhelye az április 12.-i vasárnapi nyitó istentiszteletnek is, amelyen Kovács J. István teologiai tanár prédikált. Az ünnepi beszédet már a Teológia dísztermében tartotta Sebestyén Jenő igazgató.Az ebédet Budapest nevezetességeinek megtekintése követte, az irodalmi esten pedig Makkai Sándor és Ravaszi László püspökök mondták a beszédet, Palló Imre az Operaház művésze énekelt.Hétfőn is kedden is csoportos bibliatanulmányozással indult a program. A második nap foglalkozásaira a 670 résztvevő gellért-hegyi sétája tette fel a koronát: fentről gyönyörködtek a kivilágított Budapesten.(A rendezls gondosságát dicséri, hogy a meghívó felsorolja a legfontosabb befutó vonatok indulási és érkezési időpontját, minden érkezőt bizottságok fogadtak a pályaudvarokon, szállásukra kísértek minden megjött vidékit, félárú utazási kedvezményt biztosítottak és így tovább.)A Református Diákmozgalom 1935 áprilisi rendkívüli száma -egyben a virágvasárnapi konferencia programja- így hívogat:"Konventi statisztikánk szerint négyezeregyszázötvenkettő sdg-és tag van szerte az országban. Tudjuk, hogy az idő nyomasztó. Robbanó feszültség mindenfelé.Akinek van köze Krisztushoz, magyarsághoz, aki nagy missziók, nagy álmok látásával jár keblében, akiben van még valami győzelmi vágy a ma millió versengések közben: -jöjjön!győzze le önmaga kishitűségét. Keresse meg villamos- vagy cigarettaböjtön, ondolálás elhagyáson, esetleg egy új ruhán a minimális költséget -és jöjjön.Hívja a halálba-szaladó magyar élet, a mindenütt kisebbségben tengődő magyar gondolat,-hívja a kéz a kézben nagy próféciákért küzdő fiatal tábor- hívja maga az Úr Jézus Krisztus."A program már előadásokat tartalmaz főiskolásoknak, külön a középiskolásoknak és a kis kollégistáknak; az utóbbiakat még egy mesehajózás is várta a Dunán. Az előadók között szerepelt Németh László, Ravasz László, Makkai Sándor, Fónyad Dazső, dr. Kiss Sándor, Soós Géza. A konferencia összefoglaló címe ez volt: "Nem forradalmat, - Reformációt". Nagy érdeklődés kísérte, a már hagyományossá vált zsoltár- és bibliaismereti versenyt.Új színt hozott a szokásos virágvasárnapi menetrendekbe 1937. amennyiben a Vigadóban tartott nagygyűlés rendezésében az SDB mellett résztvett az Egyházmegye, a Hitoktatók testülete és a Kis is, ennek megfelelően ez a diákok és iparostanoncok nagy találkozója lett.1938-ban (címszó: Öntudatos kálvinizmust) az egyik este négy különböző egyházközség szervezett műsoros szeretetvendégséget a konferencia négy különböző tagozatának. A főiskolások ennek keretében "A kálvinizmus a népi értékekért" címmel hallhattak előadást Lajtha László Bartók-tanítványtól, Gunda Béla néprajzprofesszor és Balla Péter népzenegyűjtő, meg persze a Szövetség kamarakórusa szerepelt. Ravasz László előadásának címe ez volt: "A kálvinizmus küldetése a mai magyar társadalomban."
Mit üzen Krisztus ... a főiskolásoknak
a felsős fiúknak
a felsős lányoknak
az alsós fiúknak
az alsós lányoknak
programtagolással zajlott le az 1940. évi virágvasárnapi konferencia. A különböző tagozatok közös zsoltárestjén, a Zeneakadémián Szabó Zoltán teológiai tanár volt az ünnepi szónok. A találkozó meghívóján szereplő felhívásnak megfelelően minden (majdnem minden) résztvevő 2 kg élelmiszert hozott a pesti menza gondjainak enyhítésére.Az 1941. évi találkozó már az SDG megalakulásának huszadik évfordulóját ünnepelte. A tárgyi építkezés mellé a rendezvény jelszava ez az ige lett: "Épüljetek lelki házzá!" Ebben a szellemben mondta köszöntőjét a Vigadóban, majd a záróelőadást is Ravasz László püspök, és a tervbevett diákházról szólt Makkai Sándor egyetemi tanár.A Darányi Kálmán Diákház jegyében folyt az 1942. évi konferencia is. Ez már háborús esztendő volt, a hívogató is így kezdődött: "A fejsze immár a fák gyökerére vettetett: ez azt jelenti, hogy ítéletes időket élünk. /.../ Nem vonulhat senki őnzésének sáncai mögé, a feleletadást nem lehet elhárítani, nem lehet a tétlen semmit tevést szép jelszavak mögé rejteni." A Zeneakadémián tartott ünnepélyen Kodolányi János tartott előadást "A Biblia a magyar nép könyve" címen. Az evangélizációk mellett vitára tűzték a "Nép- és a családvédelem" témát is, a főiskolás tagozatos Bonczos Miklós államtitkár, a felsős tagozatban Kerék Mihály ( a faluszociológia, különösen a földkérdés szakértője) bevezetésével. Németh László "Az ifjúság a mélymagyarság szolgálatában" címmel tartott előadást. Téma volt a nemzetiségi kérdés is. A hagyományoknak megfelelően negyedik napként kapcsolódott a konferenciához a seniorok és a vezetők találkozója. A konferencián 1200-an vettek részt, ebből 935-en vidékről jöttek.1943-ban, az egymással élet-halál harcukat vívó két imperalista hatalom malomkövei közé szorult országban még mindig ezren felül vettek részt a virágvasárnapi konferencián. A nagy kérdőjelre, hova tartozunk, mi vár ránk a találkozó címszava felelt: "Isten szövetségében."1945-49 viharos történelmi éveiben a megfogyatkozott vezetőség és a megfélemlített reformátusság közegében tartottak ugyan még virágvasárnapi konferenciákat, de kevésbé ünnepélyes keretek között, kevesebb résztvevővel.1945-ben csak a "törzs", számszerint harmincan jöttek össze, hogy erőt nyerjenek egymás hitéből, számot vessenek a múlttal és felvázolják a teendőket. 1946-ban azonban már ismét ezer fő vett részt a találkozón. Igaz, délelőtt a Református Gimnázium és a Baár-Madas leánygimnázium tanulói részére ez kötelező volt, de délután is majdnem teljes volt a létszám. Ez volt az SDG huszadik virágvasárnapi konferenciája. (A számozásnál joggal vették figyelembe az 1927 és 1929 között tartott téli konferenciákat.) Az itt elfogadott - a Függelékben teljes egészében közölt- deklaráció felhívással a világ keresztyén diákságához, ne szűnjön meg imádkozni az ítélet alatt élő magyarságért. A nyilatkozat ma is érvényes állásfoglalást tartalmaz a határmegvonások és az etnikumok kérdésében. "Bármennyit is vétkezett egy nép -mondta ki- nem szolgálja a megbékélés és az egészséges jövendő útját, ha gazdasági bajok majd minden terhét reá zúdítják, életképtelen határokkal, elbírhatatlan terhekkel. Széles rétegekben oly mérhetetlen elkeseredés él, mely újabb bűnök és nyomorúságok kirobbanásával fenyeget."Az 1947. évi konferencia közel ezer részvevője a "Pax Evangélios" (evangéliumi megbékélés) jegyében találkozott. Farkas József, Koncz Sándor, Morvay István, Kádár Imre, dr.Fiss Sándor, Orgoványi György, Szabó Dániel, Enyedi Andor, Barcza Gedeon, Zsindelyné Tüdős Klára, Vida Hajnalka vitabevezetői katartikus hatást váltottak ki.Az 1948-as találkozó három napjának címszavai már a defenzívába szoruló SDG erőkeresését tükrözik: "E világ rabságában", "A lélek szabadságharca", "Valósággal szabadok."Az SDG vezetői mellett szerepel az előadók között Enyedi Andor, Makkai Sándor, Gyökössy Endre, Ravasz László, Pilder Mária is. Az 1200 résztvevő 57 várost képviselt.1949-ben már nem volt közös nagy találkozás, fényképezkedés; az egyes tagozatok a Teológián, A Református Gimnáziumban és a Szabadság-téri gyülekezetben konferenciáztak. A Szövetség lelkészein kívül előadott Kiss Ferenc, Makkai Sándor, Bereczky Albert, Szabó Imre. A konferencia előtt a gyermekmisszió munkásai külön megbeszélést tartottak. A történelmi-gazdasági háttér jellemezhető, a jelentkezőknek szétküldött értesítésből: "Az étkezéshez szükséges zsírt és lisztet ne felejtse senki! Imádságos lélekkel készüljön mindenki a konferenciára."A virágvasárnapot követő pünkösdi ünnepeken is tartottak konferenciát 1946-ban, 1948-ban és 1949-ben, ezek is háromnaposak voltak. (1948-ban erre 150-en jöttek el 20 városból.) E találkozók hangulatára jellemző, az 1949-es pünkösdi találkozó első evangélizációjának témája: "A Lélek megfeddi a világot: bűn tekintetében."A virágvasárnapi találkozók tovagyűrűző hatásáról nem lehet mérleget készíteni, hiszen ez nem számszerűsíthető. Legfeljebb arról lehet következtetni erre a hatásra, hogy 20 év alatt 20 ezer diák vett részt a konferenciákon, megerősítést és indíttatást kapva a további kisközösségi munkára, szerep- és tehervállalásra. A Szövetségnek, amely sosem akart homogenizálni, sajátos jellegét mégis ezek a nagy közös lelki élmények gyúrták, alakították ki.