Az első világháború tragikus következményei ostorszíjként csattannak az ország arcán. Milliók szakadtak ki a nemzettestből, a menekülő családok tízezrei vakvágányon álló tehervagonokban húzták ki a telet, a vörös terrorra fehér következett, a történelmi kiszolgáltatottság, a működőképtelen gazdaság, a nyomor megalázta, reménytelenségbe taszította az embereket. A társadalmi mozgalmak szociális kérdésekkel telitődött. Ebben a háttérben született meg a Soli Deo Gloria Szövetség
A református diákmozgalmak gyökerei 1909-re nyúlnak vissza. Ekkor határozta el a sárospataki diákkonferencia a YMCA világszövetség hazai tagozatán, a Keresztyén Ifjúsági Egyesületen belül külön diák-evangélizációs ágazat: a Magyar Keresztyén Diákmozgalom (később: Diákszövetség MKDSZ) létrehozását. Erre a munkára Victor János személyében utazó titkárt alkalmaztak és megindították lapjukat, a Diákvilágot. Ravasz Árpád gimnáziumi igazgató a következő évben így írt ebben a lapban: "A bibliakörök figyelme mostmár kiterjed mindenféle szociális bajra, ugyancsak számot vet a gyakorlati élettel, nem csak a túlvilágon, hanem főképpen legelsősorban ezen a földön akarják boldoggá tenni az embereket, Jézust állítván oda megváltójukul, az élő Jézust, akihez az út a történeti Jézusban, a Bibliában vezet el."
1911-ben a fővárosi nagygyűlésen külön előadások kapcsán tárgyalták a keresztyénséget, mint a társadalmi kérdések feltáróját és megoldóját.
1912-ben Budapest külön titkárt kapott, a leánydiákság is külön csoportba tömörült. 1917-től a Diákvilág "Akarat" címen folytatta szolgálatát, a középiskolások számára pedig megindult az "Erő", melynek példányszáma egyetlen év alatt 4000-re szökött.
A háborút követő káosz azonban mindent szétzilált, a hívő ifjúság legfeljebb a gyülekezetben szolgált. 1920-ban viszont - a balatonendrédi konferencián - újjászületett a mozgalom, majd megvalósult százas befogadóképességével a Hársfa utcában a Diákok Háza. A főiskolás diáklap rövidesen elérte az 1,5 ezer, a középiskolás újság pedig a tízezres példányt.
1921-ben a Szövetség 5000 kérdőíven kért (4000-en kapott) feleletet a diáknyomorra vonatkozólag. Az 1922. évi konferencián Tildy Zoltán (Tildy Zoltán (1889-1961) református lelkész, később politikus. 1946-1949 között köztársasági elnök.) a falu neveléséről tartott vitabevezetőt.
Különösen erős szociális töltése volt a Bethlen Gábor Körnek, amely a trianoni határ megvonása után települt át Kolozsvárról Szegedre.
Az anyagi problémák előtérbe kerülése - párosulva az ideológiai problémákkal - nem csupán az ifjúsági mozgalmakat, de magukat a teológiákat is felhígította; sokan nem a hivatást, hanem a hivatalt, a pályát látták maguk előtt. A Budapesti Teológián ezzel szembesülve hajolat szoros bibliai közösségbe a hitvalló teológusok, elsőként Csontos Béla, Hegyi Sándor, Komáromi János, Töltéssy Zoltán és mások. Társaikért is felelősséget vállalva tervezgették egy, az ország valamennyi teológiáját felölelő mozgalom kialakítását.
Törekvéseiket Sebestyén Jenő teológiai professzor, a Kálvinista Szemle szerkesztője karolta fel, aki további indíttatást is kapott, amikor 1920 szeptemberében meghívták Hollandiába, az általános kersztyén alapn álló Evangéliumi Keresztyén Diákszövetségből kivált, szigorúan református elveket valló négy négy diákszövetség közös konferenciájára. A Szemlében többször is felvetődött (1920. április18., augusztus 15.) a történelmi kálvinizmus hazai talpraállítását célzó református diákszövetség terve.