Már a Szövetség indítóit is a "föntről kaptam, tovább kell adnom" belső parancs égette; ez az alapélmény jellemezte a mozgalmat véges-végig. Bár a továbbadás fő módszere folyamatosan az élőszó, vagyis az Ige lélektől-lélekig továbbáramoltatása maradt, nagy erővel társult ehhez az a szándék, hogy az Evangélium üzenetét nagy példányszámú nyomtatványokon keresztül is továbbadják. Egyértelműen kitűnik az Alapítólevélből is, amelynek egyik célkitűzése "Teológiai könyvkereskedés és könyvkiadó vállalat" létesítése.
A közgyűlések és az Intézőbizottság jegyzőkönyveiben visszatérően találkozni lehet az iratterjesztés feladatával, problémáival. Itt nem üzletről van szó. Az Intézőbizottság 1925. november 9-i ülésén kimondta, hogy "az SDG könyvkiadója vagy iratterjesztése diák-iratterjesztés", vagyis a mozgalom része, mai szóval: non profit tevékenység.
Az 1926. január 19-i ülésen már 18 pontból álló szabályzatot is elfogadtak erről a munkáról, ennek 2/ pontja kimondja: "Az iratterjesztő csak olyan diákember lehet, aki az iratterjesztés ügyét Isten dicsősége szolgálatának tartja, érte missziói felelősséget érez és munkája felelősségének tudatában él."
Az 1927. szeptemberi közgyűlés már számszerűen is értékelhette az iratterjesztést: az évi forgalom 3.713,- pengőt tett ki.
Elsősorban az SDG kiadványait ajánlgatták, amint ez a református sajtóban található közleményekből is kitűnik. Ebben olykor "üzleti fogások" is megjelentek. Vegyük pl. a Szövetség 1934. évi karácsonyi könyvakcióját, amint az a Református Élet november 24-i számában olvasható: "2.50 P-s sorozat: Makkai Sándor: Nem békességet; Nagy per; Böszörményi Jenő: Verőfénye úton című könyvei. Aki 3,- P-t beküld, mind a hármat megkapja.
Az iratterjesztés eredményessége - elsősorban a központban ezt irányító személytől függően - erősen változó volt. Mindjárt kezdetben jelentkeztek anyagi problémák is, amelyek láttán maga Töltéssy Zoltán "az iratterjesztés fokozatos leépítését" javasolta (IB. 1925. nov. 9-i ülésének jegyzőkönyve). Később - mint jeleztük - fellendült ez a munka, majd amikor 1940-ben a Kabay Kör vette kézbe és kínálta a népi írók könyveivel is bővült, a forgalom megsokszorozódott és bevételével a "végzett munkát", a falu- és tanyajárást segítette.
Az SDG iratterjesztésének bevallottan olvasó-orientáló célja volt. Ebben nagy nyereséget jelentett Barcza Gedeon irodalmi tájékozottsága, aki frissen megjelent könyvekről, azok szerzőiről sorozatosan írt a Református Diákmozgalomba, de összeállított ajánló jegyzéket is. Mutatóban mellékeljük az 1940. decemberi számban közzétett karácsonyi ajánlását.
Ezekben az években kapcsolódott be a Szövetség a Vándorkönyvtár mozgalomba, a gondolat az 1939. évi szárszói vezetőképzőn merült fel. A központi kis, 150-200 könyv befogadására és polcszerű kiállítására alkalmas "ládákat" készíttetett, ezeket a Kálvin-téri hallban színes magyaros mintákkal, az SDG égőszíves jelvényével díszítették. Gyűjtések és vásárlások útján először tíz, majd később újabb hat láda telt meg. Mindegyikbe került 2-2 biblia, néhány evangéliumi traktátus, a többi ifjúsági, szépirodalmi, gazdasági jellegű könyv volt. Tettek a ládikába kölcsönzőnaplót, jegyzéket is.
Egy-egy vándorkönyvtárat egy-egy falusi KIE, vagy SDG kollégium kezelt, forgatta-cserélte a maga környékén; később a kezelők egymás között is cserélték a ládákat. 1941-ben jutott egy a munkácsi kórház sebesült katonáinak.
Kiemelkedő alkalma volt az iratterjesztésnek az évente visszatérő könyvnap; ezeken a SGG a negyvenes évek elején egyre nagyobb számú könyvsátrat állított szerte az országban. Itt kizárólag szellemi értéket hordozó könyveket árusított, és így túl az eszme sikeres terjesztésén, mozgalmi feladatait is komoly bevétellel erősíthette.