1933-ban született Hejőcsabán lelkész családban. Középiskolai tanulmányait Miskolcon, a Református Lévay József Gimnáziumban végezte. Orvosi pályára készült, de mint „papgyereket” nem vették fel az egyetemre. Így előbb villanyszerelést tanult, gépkocsivezetői jogosítványt szerzett, majd teológiára jelentkezett. Kiváló tanuló volt. Walther Lüthi igehirdetéseiről, valamint Arany János etikájáról írt szakdolgozata miatt megkérdőjelezték a lelkészi szolgálatra való alkalmasságát. Amikor pedig az üldözött lelkipásztorok miatt szólalt meg, eltávolították a lelkészi szolgálatból. Diplomáját elvették és rendőri ellenőrzés alatt állt.
Rövid ideig angol és német nyelvtanítással foglalkozott, majd szállodai portásként dolgozott nyugdíjazásáig Miskolcon. Közben minősítést szerzett a vendéglátóipari főiskolai kurzuson.
Egyházi szolgálatokat végzett - palást nélkül is. Részt vett falusi templomok renoválásában, konferenciákat szervezett, missziói lelkülettel fordult a romák felé. Nyugati keresztyén kapcsolatait Magyarországon, Kárpátalján és Erdélyben is kamatoztatta.
A Tiszáninneni Református Egyházkerület gyülekezetei a rendszerváltás után – előbb 1990-ben, majd 1996-ban is – főgondnoki tisztségre választották meg. E tizenkét év alatt kiemelkedő szerepet vállalt a sárospataki Református Teológiai Akadémia, valamint a Lévay József Református Gimnázium újraindításában, a Károli Gáspár Református Egyetem és a Nemesbikki Szeretetotthon létrehozásában, továbbá a kárpátaljai református iskolák létrejöttében és működésük folyamatos biztosításában is. Főgondnokként az ars poeticaja a „24 órás szolgálat” volt. Az egyházi intézmények alapítása, újraindítása érdekében rengeteget utazott, illetve állandóan rendelkezésére állt a külföldi testvéreknek, támogatóknak. Emellett a belmissziót, cigánymissziót is különösen fontosnak tartotta, éjjel-nappal rendelkezésére állt az őt megkeresőknek.
Az 1997. február 27-én megalakult XI. Budapesti Református Zsinat világi elnökeként munkálkodott.
Missziói tevékenysége lényegesen túlnőtt a Kárpát-medencén. Oroszország, Kína, Korea, Japán keresztyén közösségeivel is eleven, gyümölcsöző kapcsolatot ápol.
Az Egyesült Államok-beli Montreat College-től doktori címet kapott. Missziói elkötelezettségét és szolgálatait a kanadai Montreal Egyetem teológiai díszdoktori címmel ismerte el 1997-ben. A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet szintén doctor honoris causa címmel tüntette ki 2003-ban.
Részt vett a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata előkészítésében, melyben később a missziói bizottság elnöki tisztségére választották meg. A Magyar Református Világszövetség alelnöke.
A Magyar Presbiteri Szövetség elnöke, a Magyar Evangéliumi Szövetség (Alliansz) elnöke, a Wycliffe Bibliafordítók Egyesületének szintén elnöki teendőit látja el, valamint elnöke az Új Remény Alapítványnak.
A Sárospataki Református Teológiai Akadémia tiszteletbeli tanári címmel tüntette ki. Jelenleg is tart szemináriumokat a teológián.
(forrás: Sárospataki Füzetek 2009/1.)
Üzenet
„Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?” (Mt 16,25-26)
„A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.” (Jn 12,26)
„Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higyjetek Ő benne, hanem hogy szenvedjetek is Ő érette.” (Filippi 1,29)
