Nem a semmiért Egészen

Őszi szünet, a november épphogy kezdetét vette. Egy „jóravaló” diák az iskola fáradalmait alvással, pihenéssel próbálja feldolgozni, azonban MI, nem ebbe a kategóriába tartoztunk, a feltöltődésnek egy másik módjára kaptunk lehetőséget: irány Pest, tanulj és ismerkedj! Hosszabb-rövidebb vonat, busz, metró, villamos utat magunk mögött hagyva sokfelől érkeztünk meg a történések színhelyére, kisebb-nagyobb csoportmunkával, csoportélettel munkálkodó fiatalok, hogy a hétvégén egy igazi kis csapatot alkotva élményekben gazdagodjunk, és előre elárulhatom: ez így is lett!
A kezdetek kezdetén a közös étkezés megadta az alaphangulatot már az elején, az ismerkedős, egymásrahangolódós játékok már nemcsak a közös hangulatot, hanem az együttgondolkodást, az egymásra figyelést is megteremtették. Nem mellesleg mindenki találkozhatott egy-egy addig általa nem ismert gyakorlattal, gazdagítva kincsestárunkat. „Vágtunk fát”, rajzoltunk, az egy húron pendülés kialakulását jól szemléltette az a bizonyos „C” betűs feladat… Aznapot áhítattal, közös énekléssel zártuk, akkor még nem is gondoltuk, hogy az elhangzott Igeszakaszok, milyen meghatározó szerepet fognak betölteni. Senki sem tudta. A Jóisten vezette, alakította a szálakat, s ezt egy élmény volt megtapasztalni. (Mindenféle megbeszélés nélkül más előadáson is előjöttek az első esti áhítat momentumai, és állt össze a kép, akár egy kirakós játék.)
A második napunk igazán programdúsra és változatosra sikeredett, egy nagyon finom süteményhez tudnám hasonlítani, melyben az ízek, habok és krémek teljes összhangban harmonizálnak egymással. Az összetevők egészét azonban nem árulhatom el (és hogy ne egy kisregényt kelljen olvasnod, Kedves Érdeklődő !), csupán ízelítőt adhatok. Kerekes Szabolcs a Mátrix beszélgetések világába vezetett el minket, az ebédhez ötletekkel telve ültünk. A szünetekben, szabadidőben igazán emlékezetes spontán beszélgetések alakultak ki, szívembe zártam társaim gondolatait. (Köszönöm Nektek!) Pest utcáin levegőztünk egyet, a Múzeum lépcsője sem maradt le! Este Bölcsföldi András érkezett közénk, az ifjúsági órák sokszínűségét tárta elénk. És sajnos a második nap is gyorsan elszelelt. Az utolsó nap: mosolygó, álmos szempárok találkozása áhítaton, vasárnapi istentiszteleten, a közös éneklésekben, a pillantásokban, a szavakba burkolózva, a nap hátralévő részében is TELJES, mondhatni EGÉSZ lelkesedéssel. Azonban jól tudjuk, és tudod Te is, ki e sorokat olvasod, eljön a búcsú ideje... Igazán csodás, meghitt, vidám, színes három napot tölthettünk együtt, úgy gondolom, mindannyian szeretettel őrizzük meg minden egyes percét, a folytatást várva ezzel a csapattal, és otthon, kis csapatainkkal.
Nusi, Viktor, köszönjük Nektek, hogy mit? Újból megerősödhetett bennünk a tudat, nem a semmiért szolgálunk Egészen. Egy-egy kiscsoport életében, akárcsak sajátunkéban, vannak nehezebb, kihívásokkal teli időszakok, hiszen lássuk be, nagy bátorság kell egy diáknak ahhoz, hogy zsúfolt hétköznapjai közepette azt mondja: - „megállok a forgatagban”, és szakítok erre időt – hát még ahhoz, hogy heti rendszerességgel tegye ezt. A Mindenért igyekszünk teljes szívvel Egészen élni, s futunk egyenest a cél felé tarsolyainkat ötletekkel, lelkesedéssel, kitartással, hittel megtöltve, nem feledve: „Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze”. (2Tim 2,3)

Bogyó Zsófia

Feliratkozás Comments for "Nem a semmiért Egészen" csatornájára