kávé
2012. júl 25. 11:31
Elérkezett a várva várt nap, és elindulhattam Nagyvelegre, az SDG táborba. Izgatottan vártam, milyen lesz, hiszen ez volt az első alkalom, hogy az SDG táborban részt vettem. A hosszú út után a nagyvelegi kastélyban egyből magával ragadott a tábor különleges hangulata.
Bár az időjárás nem kímélt minket, egész héten sütött a Nap hétágra, de csütörtökön kaptunk egy kis esőt a strandolás végére. Rengeteg jobbnál jobb programunk volt a táncháztól kezdve a BeUgróig, és elég nehéz lenne megmondani melyik is volt a legjobb. A közös sportolás mindenkinek nagy élmény volt, ám az énekeket is szívesen tanultunk, és a tábortűz körül nagyon jót énekeltünk. Az étkezések is nagyszerű hangulatban folytak. A nagy meleg nem riasztott el minket a segítéstől sem, így a Nagyvelegi faluház kerítésének csiszolását is jókedvvel végeztük el.
A tábor témája: Egyenest a cél felé; s a napok folyamán ezt néztük meg különböző szemszögekből (társadalom, család, társ, egyén, közösség). A meghívott előadóink segítségével tudtunk még jobban elmerülni e témákban.
A tábor lakói különböző egyéniségűek voltak, de a hét végére sikerült egy közösséggé kovácsolódni. Ebben a csoportbeszélgetések, a kerítéscsiszolás, a játékok, és a közös mosogatások is sokat segítettek.
Reggelenként Kohán Péter gondoskodott róla, hogy ne aludjunk sokáig, majd Eszterre bízták izmaink bejáratását. A napok végén vidáman, és fáradtan mentünk aludni, s hamar álomba is merültünk.
Hét végén élményekkel telve mentünk haza, bár nem bántuk volna, ha még egy hétig maradhattunk volna.
Hét végén élményekkel telve mentünk haza, bár nem bántuk volna, ha még egy hétig maradhattunk volna.
Durkó Beatrix
Bea versben is összefoglalta a tábor napjait, eseményeit.
Megérkeztünk Nagyvelegre,
De ó, míly' rettenet,
A Nap perzselte a földet,
S kitikkadtunk a nagy melegben.
De kedvünk mindez nem szegte,
Mert kezdődött az ismerkedős este.
Dzsenifer, Timi, Judit, Balázs, Gábor és Vera,
Ennyi nevet megjegyezni már kész csoda.
Hát még a többiek!
Na, meg, hogy ki-mit szeret!
A három Péternél már feladtam,
De másnap újra próbálkoztam.
Ám már első nap kezdtem belátni,
Hogy ide aztán érdemes volt eljönni.
Másnapi téma a társadalom,
Mely igencsak elgondolkodtatott.
Merre tart a világ?
Hallgattuk Soós Szilárd szavát.
Majd csoportbeszélgetések következtek,
Hol egymás véleményét hallgattuk szívélyesen.
Ezután hatalmas éhséggel,
Rontottunk rá a finom ebédre.
Délután arcunk verejtékével,
Közmunkát végeztünk, nagy jókedvvel.
Filmet is néztünk az este,
S persze későn mentünk pihenésre.
Szerdán a család volt a soron,
S a reggeli torna el nem maradhatott!
Reggeli után liturgikus áhítatot tartottunk,
Reménykedve, hogy az énekeket majd csak megtanuljuk.
Kilencgyerekes szülőket fogadtunk ezután,
Hogy megismertessék a családban élés titkát.
Választási lehetőséget kaptunk,
Hogy vagy a kézműveskedést vagy a sportot választjuk.
Mezítláb focizni különleges dolog,
Ahogyan ezt Viktor és én is megtapasztalhattuk.
Csoportos vetélkedő vette kezdetét,
S izgatottan váltunk családokra szét.
Családi szerepeket tisztázva,
Belevágtunk az ismeretlen játékokba.
Feladta a leckét, meg kell hagyni,
Nem kellett az ötletért szomszédba menni.
Utána fergeteges focimeccs következett,
Hol csak a lányok gólja érhetett.
Este tűz köré gyűltünk,
Hogy kicsit énekelgessünk.
Csütörtök reggel Péter ébresztett,
Ahogy az más szokása volt az eddigiekben.
Minden reggel dalra fakadt,
Örömében, hogy felkelt a Nap.
A tornán kicsit megijedtünk,
Hogy rossz helyre érkeztünk.
De Eszter megnyugtatott minket,
Hogy csupán táncolni volt kedve.
A liturgia sem maradhatott el,
S már kezdtük megszokni a rendet.
Szakács Gergelyt kaptuk előadónak,
Hogy gondolatit megossza témánktól: Párban.
Beszélgettünk nemek szerint,
Majd gyorsan megebédeltünk;
Hogy léphessünk a következő programra,
Mely strand volt a "VIP tagoknak".
Kik a táborban maradtak,
Aludtak egy hatalmasat.
De készíthettek tearózsákat is,
Melyek nagyszerűen sikeredtek.
Este táncházat tartottunk,
Melyben Eszter és Gábor jeleskedett nagyon.
Napzártakor, mint ahogy már az szokás volt,
Újra naplónkat hallgathattuk.
Melyben Janó s Gábor vetette papírra,
Hogy miként telt el ez a nap.
(Azért fogom eme napot íly' rövidre,
Nehogy véletlen enyém jobban sikeredjen...)
Pénteken a reggeli ceremónia után,
Meglátogatott minket egy igazi barát.
Toókos Péter János testvér,
Osztotta meg velünk az Igét.
Ebéd után pihenésre kaptunk parancsot,
Ám János testvérrel beszélgetni is szabad volt.
A kirándulás nagyszerűen sikeredett,
Ám sajnos uticélunkig nem jutottunk el.
Dzsenifer ment elől, vezette a csapatot,
Ám a hibás mindenképpen a Viktor volt.
Timi hangja zengett az erdőben,
Dicsérő dalokat egyedül Istennek.
BeUgróztunk este,
Volt, aki játszotta,
S volt, aki élvezte,
Eme remek előadását a jeleneteknek.
Szombaton a megszokott renben keltünk,
Péter hangjára morcosan ébredtünk.
Torna helyett táncoltunk egy jót,
S mentálisan is futottunk egy kört.
Oly' fárasztó volt eme művelet,
Hogy szívesen visszaaludtunk volna.
Majd szeretett Viktorunkat hallgattuk,
Amint az SDG-ről s Soos Gézáról osztott meg pár szót.
A szeniorok is jól beszéltek,
Megismételtük volna ezt az esetet.
Ám éhségünk űzött-hajott,
Így mégis a konyhánál maradtunk.
Tábortűz mellett, az esti áhítat után,
Jött egy hatalmas ki-mit-tud kavalkád.
Hallottuk a tábori-éneket,
S Szele Eszter által írt nagyszerű verseket.
Vasárnap hatalmas búcsú volt,
Melyet az úrvacsora után tartottunk.
Megbeszéltük, találkozni kell,
Ezt a tábort ismételni kell!
