Nem rég, még decemberben, volt szerencsém részt venni az SDG hétvégén (részben az iskola támogatásával), melynek témája a "Hit - vallás" volt, melyhez a következő kérdés társult: "Mit hiszesz?". Ennek kapcsán voltak igehirdetések, filmrészlet vetítések és előadások is, majd minden egyes rész után kiscsoportos beszélgetések, amelyek által szintén sokat tanulhattunk és gondolkozhattunk el a mi mindennapi életünkről. Persze szabadidős tevékenységekre is nyílt lehetőség, mint például városnézés, billiárd bajnokság, gyurma sütés, beszélgetés vagy sajátos elfoglaltság.
Az alkalom, mint mindig, most is vicces, játékos bemutatkozással kezdődött. Ezután a Mátrix című filmből levetítettek egy részletet, ami röviden arról szól, hogy van egy férfi, aki azon töprengett, hogy valami nem stimmel az életével, és egyszer csak döntés elé állították; ha a "piros kapszulát" választja, akkor szembesülhet a valósággal, ami nem mindig szép, nem mindig jó, és a vele járó szenvedéseket is el kell viselnie. Ha pedig a "kék kapszulát" választja, nos, el fogja felejteni, hogy valaha is megtörtént ez a beszélgetés és folytathatja tovább életét a boldog tudatlanságban. A férfi a "piros kapszula" mellett döntött, mert meg akarta tudni a valódi igazságot, vállalva ennek nehézségeit és kockázatát. Úgy gondolom, erről lehetne még mit beszélni, hiszen akárhogy is hangzik, a mi életünket tükrözi bárhogy is döntünk. Érdemes ezen kicsit jobban elgondolkozni. Kérdés: Te melyik "kapszulát" választanád és melyiket szoktad "bevenni"? Miért?
A következő nap reggele Sípos Péter lelkész úr beszédével, méghozzá egy viccel kezdődött, de az egésznek, az igehirdetéssel együtt az volt, és az is a lényege, hogy a valódi igazsággal foglalkozzunk, ne pedig részigazságokkal, mert az igazság lehet relatív, de valóság csak egy van, és az a fontos.
Egy másik dolog, ami nagyon megfogott, Nagy István tiszteletes lelkész úr igehirdetése, melyben elhangzott ez a mondat: „A hit NEM magánügy!”. Szokták mondogatni az emberek, hogy „Kell hinni valamiben.”, „A hit magánügy.” Persze lehet magánügy, addig amíg nem az egy Istenbe vetjük hitünket. Ha pedig hisszük, hogy Ő van és hiszünk az Ő szavának, onnantól nem tarthatjuk magunkban, meg kell osztanunk másokkal. Fel kell tennünk magunknak a kérdést: "Mit hiszek? Amiben hiszek, az igaz?" Pál apostol azt mondta: "Hittem, azért szóltam." (II Kor 4:13). Ha tehát meg vagyunk győződve hitünk igazáról, nekünk is szólnunk kellene, ahogy Pál is tette. Pista bácsi feltette nekünk a kérdést: „Hisztek ti egyáltalán, hogy szólni tudjatok hitetekről?” Emellett arról is beszélt, hogy a keresztény életet sokan úgy képzelik el, hogy ha hisznek, nem lesz semmi nehézségük, mindig minden jól fog sikerülni, boldogok lesznek, tehát „mindig süt a nap”. Persze így is le lehet élni egy életet, de ahogy Pista bácsi mondta: „Ahol mindig süt a nap, ott szavanna van.” Ez nem igazi hit, mert ha jönnek majd a nehézségek, nem tud benne megállni, inkább elfelejti. A hitben növekedni kell, mert „az ember hite olyan, mint a karalábé: ha nem növekszik, akkor elkezd fásulni”.
A hétvége utolsó estéjén adódott az a lehetőség, hogy aki szeretett volna egyénileg elcsendesedni, egyedül bemehetett az imaszobába, ahol különféle imádságos lapok, kérdések és képek segítségével elgondolkodhattunk hitünkről, vagy esetleg a hétvége üzenetéről is, majd ezt követően lehetőséget kaptunk egy lelki beszélgetésre is. Én éltem ezekkel a lehetőségekkel, és nem bántam meg, mert ezek által is sokat kaptam! :)
Aki szeretne többet tudni az SDG-ről, látogasson el a következő weboldalra: sdg.org.hu
Végezetül pedig: "Nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok örökkévalók."
Ovádi Zsanett
