Géza bácsi 1920 májusában született Budapesten. Édesapja Szerbiában volt jegyző, így Trianon előtt, mint magyarokat felrakták őket a vonatra, és Budapestre küldték. Egy évig laktak a vagonban a pályaudvaron, ő közben született a Rókus kórházban. Édesanyja egyedül maradt, ekkor kerültek Egerbe, ahol édesapja testvére lakott.
Harmadikos korában találkozott az SDG-vel Soos Géza személyén keresztül. Azt vallja, hogy ő az SDG-nek köszönheti, hogy valami lett belőle. Soos Géza bibliaolvasása más volt mint az övék, tőle tanulták, hogy ami nehéz, az azért van, hogy erősödjön az ember, és azt, hogy életük alapelve Isten, egyház és haza szolgálata legyen.
Egyetemista korában nyáron Balatonszárszón volt üdülőtitkár, és év közben a Vas utcai kereskedelmi iskolában tartott fiú bibliakört nyolc fővel. Jogi tanulmányait Pesten kezdte meg, de a második és harmadik évet Ravasz László és Soos Géza támogatásával a berlini Kaisser Wilhelm Egyetemen, a negyedik évet Pécsett végezte, itt kapta a jogi doktori címet 1942-ben. Még ebben az évben felvételt nyert a magyar Külügyminisztérium Kulturális Osztályába, és Soos Géza munkatársaként részt vett megbízható vezérkari tisztek által is szervezett titkos ellenállási mozgalomban. 1945 elején 3-4 hónapig személyi titkárként segítette Tildy Zoltán, akkori miniszterelnök magántitkársága vezetését.
A háború után kb. három hónapos Andrássy úti kínzások után a háború alatti tevékenysége miatt a kommunista Olt Vilmos tanácsa két éves fegyházra ítélte. Ebből betegség miatt csak egyet töltött le, utána családjával együtt Ausztrián és Svájcon át Ausztráliába menekült. Diplomata útlevele segítségével az Úristen akaratából még sikerült a már amerikai katonasághoz menekült Soos Géza feleségét három kisgyermekével Svájcba kimentenie.
Az ausztrálok azzal a feltétellel fogadták az egymillió bevándorlót, hogy öt év múlva állampolgárságot kapnak, ha addig olyan munkát végeznek, amelyre nem találnak ausztrál munkaerőt. Így lett Géza bácsi kórházi segédápoló, és megtanult angolul. Az állampolgárság megszerzése, és továbbképzés elvégzése után tanári állást kapott. Saját kezűleg építettek házat.
Harmadik gyermekük betegségét csak Amerikában tudták gyógyítani, ösztöndíjjal költöztek át oda, Géza bácsi itt a kaliforniai NAPA College-ban folytatta a tanítást. Ott tanulta meg, hogy a feladatot büszkén kell elvégezni, idő előtt kell megérkezni, és lelkesedést mutatni. Csak úgy lehet jól tanítani, ha az ember fel tudja kelteni a diákjai érdeklődését.
1990-ben költöztek vissza Magyarországra, ekkor még először a keszthelyi Agrár Egyetemen tanított, majd Andrásfalvy Bertalan mellett lett miniszteri főtanácsos. 80 évesen ment nyugdíjba, ma a Nógrádi utcai Református Idősek Otthonában lakik.
1995-ben az akkori magyar köztársasági elnök, Göncz Árpád, életútja elismeréseként Köztársasági Aranyéremben részesítette. Az indoklás így szól: „Elismerés főleg az amerikai (kaliforniai) egyetemekkel való kapcsolatok kiépítéséért. Minden fórumon a fiatalokba vetett hitet erősítette.”
Üzenet
„Azt üzenem, hogy vegyék komolyan az oktatást. Nagyon komolyan. Amit most tanulnak, arra építeni lehet egy jövőt. Ha ezt nem teszik meg, ne álmodjanak arról, hogy sikeresek lesznek a jövőben. Ehhez kell az evangélium, Biblia, hit, felnőttekkel való találkozás, hogy ki tudják alakítani a jövőképüket. És akkor lesz eredmény.”
