Forray R. Katalin
1942 január 31-én Mezőtúron születtem, s szülővárosommal máig szoros a kapcsolatom. A gimnáziumi érettségit is ott tettem le, majd Szegeden végeztem az egyetemet magyar-német szakos középiskolai tanárként. Enyingen tanítottam öt évet, azután Budapestre költöztem. Mivel diákkorom óta érdekeltek a társadalmi problémák, sikerült bekapcsolódnom kutatóintézeti munkákba. Egy akadémiai kutatóintézetben dolgoztam, ahol előbb szociológiát végeztem az egykori gúnynevén "Foxi-Maxi Egyetemen", majd egyetemi doktori vizsgát tettem. A későbbi években megszereztem minden olyan tudományos fokozatot, amely tudományos pályához szükséges. Az Oktatáskutató Intézetben dolgoztam folyamatosan, illetve kisebb megszakításokkal mondhatni napjainkig. Voltam két évig minisztériumi főosztályvezető, az 1990-es évek végétől pedig a Pécsi Tudományegyetemen dolgoztam illetve dolgozom. Itt megszerveztem a Romológia Tanszéket, amelyre igen büszke vagyok. A Neveléstudományi Intézetet vezettem, ma már doktori iskolát sikerült szerveznem. Első férjem azóta meghalt Hegedűs T. András volt, már hatodik éve élek második férjemmel, Kozma Tamással. Tudományos munkában is együttműködünk, számos közös publikációnk van.
Ha most 20 éves lenne, Ön menne, vagy maradna?
Föltétlenül folytatnám tanulmányaimat az egyetemen. Éppen csak kérnék egyéves haladékot, és egyedül vagy barátnőmmel/barátommal kapcsolatot keresnék Hollandiában vagy Spanyolországban, ahol eltölthetném azt az egy évet. Valamennyi pénzt keresnék, éppen csak hogy megélhessek, körülnéznék, ismerkednék. Aztán jönnék haza, folytatnám a tanulást. Közben tartanám a kapcsolatokat, mert lehet, hogy szeretnék még egy további évet eltölteni ott, vagy valahol másutt. Nyelvet tanulnék, és egyre okosabb lennék. De utána itthon szeretnék maradni, családot alapítani, jó munkát találni.
