Etelka néni 1924-ben született Budapesten. Egyházi iskolába járt, így már kora gyermekkorában megismerte az Úr Jézus Krisztust. Középiskolás korában bekapcsolódott az SDG mozgalomba. Úgy látja, hogy az SDG szellemisége Jézusban gyökerezett. Legfőbb célja: Jézust megismertetni a diáksággal (Istenfiúságát, mindig jelenlévő, fegyelmező, megbocsátó szeretetét), valamint a keresztyénség lényegét, azaz Jézus feltámadását. Egy alsós kollégiumot vezetett: „úgy készültem rá, mint egy pap a prédikációjára”. Utolsó pesti évében pedig az Óvónőképzőben tartott bibliaórákra emlékszik nagy melegséggel.
A kereskedelmi iskola elvégzése után elkezdett dolgozni. A Pénzügyi és Számviteli Főiskolát már munka mellett végezte el. Egy gyár irodájában dolgozott Budapesten, de hamarosan ez a gyár vidékre költözött. Őt kinevezték főkönyvelőnek, és neki is mennie kellett otthonról. El kellett vállalnia, mert ez a legvadabb kommunista időkben volt, és jogot végzett édesapja akkor éppen gyári segédmunkásként dolgozott, öccse pedig egyetemre készült. 1956-ban, ahogy ő mondta "mint minden tisztességes magyar ember, ő is kompromittálta magát", és akkor végre kerestek valakit a helyére, elengedték, és hazajött."
Pesten egy gyógyszergyárban helyezkedett el, ahonnan gazdasági osztályvezetőként ment nyugdíjba 1979-ben.
Férje, dr. Bognár Aurél tudós ember volt, aki fiatalon még azt vallotta, hogy csak azt hiszi el, amit a tudomány igazol, később azonban együtt harcoltak azért, hogy megmutassák: hit és tudomány egyáltalán nincsenek ellentétben, sőt nagyon is megférnek egymással. Férje 1990-ben, a megváltásban megnyugodva ment el a mi Urunkhoz. Etelka néni azóta egyedül él, és lehetőségeihez mérten szolgálja az ő Urát.
Úgy látja, hogy életének minden mozzanata meghatározó, melyek által Isten formálta, alakította. Mégis kiemelkedik ezek közül a háború, amelyben megtapasztalta Isten személyre szóló gondviselését azáltal, hogy többször is csodamód megszabadította közvetlen veszedelemtől.
Üzenet
„Keresztyén életünk biztonságát adja Isten kijelentése: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket”. Ez a tudat ad egy olyan belső nyugalmat, örömet, biztonságot, ami meglátszik megjelenésemen, magatartásomon és ad hálás alázatot.
Imádkozzatok! Megtapasztalt bizonyosság, hogy amit Jézus nevében kérünk, megadja. Nem csak nagy dolgokért lehet kérni, de hétköznapi problémáink megoldását is. Imádkozni azt jelenti, hogy az Ő jelenlétében élünk. Van ennél nagyobb ajándék?”
