Bálint bácsi 1925 januárjában született Budapesten, itt is nőtt fel, itt végezte iskoláit, a Lónyai utcai Református Gimnáziumban tett érettségi vizsgát. Az egyetemen magyar–történelem szakon végzett, és Debrecenben doktorált pedagógiából Karácsony Sándornál. Az SDG-ben ismerkedett meg Soos Gézával, akinek élete nagy hatással volt rá, és próbálta életelveit megvalósítani a saját életében. 1944-ben egy SDG konferencián ismerte meg későbbi feleségét, aki családjával Balatonlellén nyaralt, és látogatóba ment Balatonszárszóra.
Zsuzsa néni is budapesti lány volt, 1926 augusztusában született, itt 
nőtt fel, és a Veres Pálné Gimnáziumban végezete a középiskolát, az ottani csoporton keresztül került kapcsolatba az SDG-vel. Életcéljának azt tekintette, hogy családanya legyen, így a jeles érettségi eredménye ellenére sem tanult tovább felsőoktatásban, hanem egy év alatt elvégzett egy hároméves ruhaipari szakközépiskolát, és újabb egy év múlva női szabó mestervizsgát tett. Bálint bácsi doktorija után házasodtak össze, két gyermekük született.
Bálint bácsi könyvtárosként helyezkedett el, dolgozott az Országos Könyvtári Központban, majd az Országos Széchenyi Könyvtárban, ahonnan 1956 után elbocsájtották „a forradalom alatti helytelen magatartása miatt”. Eleinte alkalmi munkákat vállalt, az Úristen akkor is, és később is mindig megsegítette. Ilyen csodáknak tekinti, hogy a Mezőgazdasági Könyvkiadóhoz került kézirat-előkészítőnek, majd egy barátja segítségével, a pedagógia doktorijának köszönhetően, gyógypedagógusként egy értelmi fogyatékos gyermekeket nevelő állami intézetbe. A sok segítségre azért volt szüksége, mert ahogy ő fogalmazott, ’56 miatt „petty volt az önéletrajzában”. Közben felesége is munkát vállalt, amikor a fizikai munkára nevelés kötelező eleme lett a középiskolai oktatásnak, egy műszaki tanári diploma megszerzése után el tudott helyezkedni. Húsz évig tanított lányokat szabás-varrásra, amiben az volt a nagy lehetőség, hogy amikor ő nem magyarázott, a lányok pedig varrtak, csönd volt. Ez a csönd pedig alkalmas volt arra, hogy ő a lányokkal elbeszélgessen. Így előkerülhettek olyan témák – Isten, bibliai történetek –, amit a diákok sem otthon, sem az iskolában nem kaphattak máshol meg. 55 évesen ment nyugdíjba, ettől kezdve azt az időt, amit a gyermekeire áldozott, most az unokáinak szentelte.
Közben Bálint bácsi még jobb munkát kapott egy ismerős közbenjárására: vezetőképző tanfolyamokat szervezett, és retorikai, pedagógiai tárgyú előadásokat tartott rajtuk. Itt már tanult emberek voltak, akikkel lehetett együttműködni. Egyikőjük például azokat az anyagokat gépeltette a titkárnőjével, amelyeket Bálint bácsi vett fel a BBC, vagy a Szabad Európa Rádió adásaiból. Bálint bácsi 1984-ben ment nyugdíjba, a nyugdíj szabad önállóságot biztosított neki. Közben Óbudára költöztek, az ottani református gyülekezethez tartoznak. Részt vettek mindketten a politikai-társadalmi életben, ott voltak a vízlépcső elleni tüntetéseken, Nagy Imre és társai újratemetésekor a búcsúztatáson.
A rendszerváltás környékén Bálint bácsi kisebb cikkeket írt konzervatív lapokba majd ezek megszűnte után átállt a hosszabb tanulmányokra, ma is rendszeresen publikál. Azzal foglalkozik, hogy a 20. századi történelemben lévő fehér foltokat, vagy rosszul tanított tényeket tisztázza. Több társadalmi elismerést is kapott munkájáért, a Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta, Esterházy János és Teleki Pál emlékérmet kapott. Két tanulmánykötetet szerkesztett, és megjelent egy könyve Farkas esz meg, Medve esz meg…címmel az 1944-es ellenállási mozgalom résztvevőiről. 2007-ben pár hét alatt vesztette el feleségét, akivel csodálatos szeretetben éltek együtt. Vallja, hogy ha szeretet van, semmi más nem érdekes. Életelve még az általánosítás tagadása, és az, hogy okosan kell nézni a dolgokat, és a körülményeknek megfelelően óvatosan igazítani cselekedeteinket.
Üzenet
„Azt üzenem a fiataloknak, hogy Soos Géza szellemében életükben legfontosabbnak Istent, a hazát és a családot tartsák. Soha ne felejtkezzenek meg arról, hogy a Biblia szerint is a legfontosabb a szeretet, s a szeretettel összeegyeztethetetlen az általánosítás bűne, mert az bűn.”
