Mária néni 1921-ben született Budapesten, művészcsaládba, édesapja operaénekes volt. Iskoláit Debrecenben kezdte, majd Budapesten folytatta. Édesanyja nagyon vallásos volt, így ő már öt éves korától járt bibliakörökbe. A háború alatt Pestszentlőrinci házukból kitelepítették őket, édesapja már ekkor zsidókat bújtatott.
Katolikus középiskolába járt, ezért az SDG-székházba jártak református hittanra. 15 éves korában kapcsolódott be az SDG munkájába. Csodálatosnak tartja az Isten útjait, és úgy látja, hogy azokat a lehetőségeket, amelyeket kapott, mindig kihasználta. Az SDG-ben mindig ott segített, ahol tudott, nagyon fontosnak tartja a szolgálatot, ő is mindent elvállalt a mosogatástól a könyvelésig. Volt alsós-, középiskolás-, és főiskolás lánytitkár.
A háború alatt egy SDG-s vezető, dr. Kádár Géza küldte Nagy Gézához, a KIE lelkészéhez, aki az ellenállási mozgalom egyik vezetője volt. Többek között fiatalokat mentettek meg úgy a besorozástól, és az esetleges értelmetlen haláltól, hogy alkalmatlansági papírokat állítottak ki, Mária néni hamisította az aláírásokat. Azt mondja, hogy mindenről meg kell érezni, hogy Isten szerint való-e, vagy nem, és ha kapcsolatunk van Istennel, akkor ez egyértelmű lesz.
Szintén Nagy Gyula irányítása alatt segítette a zsidókat, két és fél hónapon keresztül hetente egyszer egy kofferral a kezében át kellett mennie a gettón, megadott címen a kapualjban kicserélni a bőröndöt egy ugyanolyanra, és kimenni a másik oldalon. Nem tudja, mit vitt, valószínűleg élelmiszert. Nagyon megrázó élményei voltak, a vállalkozás is veszélyes volt, de soha nem nyittatták ki vele a táskát. Isten egy ígéretébe kapaszkodott akkor is, és attól kezdve egész életében: „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlök, mert az Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tőled, sem el nem hágy téged.” (5 Mózes 31:6)
Az egyetemen kémia-fizika-matematika szakokon végzett, és kémiából doktorált. Ahhoz, hogy középiskolában taníthasson, 1948-ban egyéves továbbképzőt kellett elvégeznie. Közben édesapja elvesztette az állását, ő pedig minden munkát elvállalt, hogy a szüleit és a két testvérét segíthesse. A Veres Pálné Gimnázium kollégiumában lett nevelőtanár, ahol négy hónap után fel kellett mondania, mert egy zsidó kislány kérésére minden este 9-től 10-ig ökumenikus szellemű bibliaórát tartottak a lányokkal, akikre felügyelt, és az igazgató megkérte, hogy menjen el, különben mindkettőjüket kirúgják.
Harmincöt éven keresztül dolgozott tanárként, és ez alatt az idő alatt végig nagy feszültséget jelentett számára, hogy beszélni akart Krisztusról, és közben nem beszélhetett volna. Úgy oldotta meg ezt a problémát, hogy osztályfőnöki órán mindig Kölcsey Parainesis-e alapján beszélgetett a gyerekekkel. A tanítványai a mai napig visszajárnak hozzá, felkeresik, ha valami baj van, Mária néni ezt azzal magyarázza, hogy „biztos, hogy adott nekik valamit”.
Mivel keményen tanult, és nem törődött a fiúkkal, viszonylag későn, 31 évesen ment férjhez egy hívő ügyvédhez, két gyermekük született. Férje 76 éves korában rákban halt meg.
Ma a pasaréti gyülekezetbe jár gyerekeivel és unokáival, az idősebb unokák aktívan részt vesznek az ifjúsági élet szervezésében.
Mária néni szerint, az imának hatalmas ereje van, mindig imádkozik a vizsgázó gyermekeiért és unokáiért, akik kérik is ezt tőle, és előtte felhívják, hogy valamilyen igét kapjanak tőle útravalónak.
Üzenet
„Ez az ige vezérelt egész életemben, és most is vezérel: »Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlök, mert az Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tőled, sem el nem hágy téged« (5 Mózes 31:6). Érzem, hogy Isten vezet. Azt üzenem, hogy alázattal kell szolgálni, ha úgy érezzük. Nem papolni kell, hanem szolgálni, hogy a fiatalok érezzék a szeretetet, és azt, hogy törődnek velük.”
