1925 decemberében született Debrecenben, polgári családban. A Debreceni Református Kollégium diákja volt elemista korától (12-18 éves koráig). Családjának számos tagja járt oda, nagyapja teológiai tanár volt 1913-ig. A heti két vallásórán nagyon sok mindent tanultak, tanáruk később megjegyezte: „ti tudtok annyit, mint egy mai teológus”. Latint és görögöt is tanult.
1943-ban érettségizett. A jogi és teológiai pálya helyett, melyek szóba jöttek, gépészmérnöknek tanult Budapesten. Már tizenhat éves kora óta érdeklődött a gépészeti berendezések iránt (autók, színes fényképezőgép, dízelmotorok), az egyetemen pedig hőtanra szakosodott. Egyetemi éveit csak 1950-ben tudta befejezni, mert a háború miatt két évet csúszott. Buda ostromát a Déli pályaudvar környékén élte át, több életveszélyes helyzetből menekült meg.
1948-ban került kapcsolatba a SDG-vel, ekkor ez már tulajdonképpen az egyetemi gyülekezet volt. A pesti gyülekezetbe járt, ahol Orgoványi György volt a lelkész. Csodálatos évek voltak ezek. A lelkükbe volt írva a törvény. Nem kellettek szabályzatok, fogadalom, mindenki tette szíve szerint a különböző feladatokat. Ekkor még voltak szárszói táborok, melyekben részt vett, s az egyik főiskolai hétnek titkára is volt.
Az egyetem elvégzése után erőműbe rendelték ki. Három közül választhatott, s ő Bánhidára kérte magát, mert úgy találta, hogy ott tud a legtöbbet tanulni, s nem is bánta meg. 1957-ben főmérnök lett. 1960-68-ig épült fel a bánhidai erőmű 100 MW-os erőmű blokkja, amely először teljesen magyar berendezésekből állt. Később a tatabányai erőműben is dolgozott, majd 1972 végén el kellett mennie innét és az oroszlányi erőműben töltötte munkásságának utolsó 13 évét. Ez a változás arra is jó volt, hogy elkezdhetett intenzíven foglalkozni a környezetvédelemmel. A Komárom megyei MTESZ (Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége) szervezet környezetvédelmi szakbizottságának volt vezetője 30 évig. Főleg levegőtisztaság-védelemmel foglalkozott. Itt vált számára teljesen világossá az, hogy mennyire megsérti a mai embervilág a természet Isten által teremtett rendjét.
1985-ben ment nyugdíjba. Azóta is foglalkozik a környezetvédelmi kérdésekkel. Megértette azt is, hogy gazdasági téren is hasonlóan rossz irányba haladnak az események.
Mindeközben az egyházi életben is folyamatosan részt vett. A bánhidai gyülekezet presbitere, majd később gondnoka lett, jelenleg a gyülekezet tiszteletbeli gondnoka. Egy ideig az egyházkerületi közgyűlés külső tagja volt. Nagyon fontosnak tartja, hogy az egyház lépést tartson a korjelenségekkel.
Üzenet
„A jelszó ma is az, amit Soos Géza mondott, és amely egy könyv címe is: Evangéliumot Magyarországnak! Ebből a csapdahelyzetből, amibe az ország és az egész világ jutott, csak krisztusi lelkülettel lehet kijutni, vagy legalábbis így lehet benne élni. De ez még nem elég, meg kell ismernünk a mai jelenségeket, komoly tanulással, szakirodalom forgatásával, hogy mai nyelven tudjunk választ adni a felmerülő problémákra. Ezt pedig a fiatalságnak most már magának kell megszerveznie, mert az idősebb generáció tagjai kihalnak, az elmúlt évtizedekben felnövők generációkból pedig sokan kimaradtak ebből a gondolkodásból, tehát nem sokan vannak, akik ezeket a problémákat a maguk valóságában látják. Nagyon jó, hogy vannak egyházi körök (SDG, REFISZ), de szükség van egyéb ifjúsági körökre is (pl.: fenntartható fejlődésért csoport - ELTE). A veszély óriási, ezért nem túlzás, hogy halálosan komolyan kell venni napjaink válságjelenségeit. Az ifjúság lesz a válság elszenvedője, ezért nekik különösen fontos a védekező módok megtalálása.”
