A szokásos (állandó, végleges) lakóhely koncepciójára épülő migráció-felfogással, egyre kevésbé lehet leírni és elemezni a jelenkor vándorlási folyamatait. Az individuum életútja során egyre gyakrabban változtat lakóhelyet. A növekvő belföldi és nemzetközi vándormozgalom következtében egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a szokásos lakóhely fogalma már nem alkalmazható a valóságban zajló egyes folyamatok, például a cirkuláció esetén. A nemzetközi vándorlás kontextusában értelmezett cirkulációnak a definíciója a következő lehet. A cirkuláció olyan különterű és különidejű, legalább három összekapcsolódó áramláselemből álló térbeli mobilitási rendszer, melyben az egyének többes, visszatérő mozgásai zajlanak.
A teljeskörű, adminisztratív bázison nyugvó kutatásunk alapján megállapítható hogy a külföldiek cirkulációja hazánkba, mint fogadó országba, megjelent a nemzetközi vándorlási folyamatok keretében. A Magyarországra bevándorlók 14%-a cirkuláló migránsnak tekinthető 2006-2008-ban. Korábbi bevándorló státusuk miatt megelőző személyes tapasztalataik vannak az országról, hiszen hosszabb ideig (egy évnél tovább) éltek itt.
Demográfiai összetételük, származási országok szerinti megoszlásuk és magyarországi letelepedési helyük nagyfokú koncentráltsága utal arra, hogy többszörösen szelektált alnépességnek tekinthetők a cirkuláló migránsok. Első Magyarországra vándorlásukkal még lehet, hogy csak az immobilak táborából váltak ki. Másodszori Magyarországra vándorlásuk már az országot kivándorlóként elhagyók csoportjából szakította ki őket és emelte be a cirkulálók közé. A bevándorlási sorszámok növekedésével egyre kisebb és kisebb, saját magukhoz egyre jobban hasonlító - egyre inkább önhasonlóvá váló - szubpopulációk tagjaivá váltak. Ezen kiválogatódási-kiválasztási mechanizmusok okozhatták a fiatal aktív életkorúak, a nőtlenek és hajadonok kiemelkedő arányait, Románia, mint eredetország és Budapest, mint kiemelt fogadóterület, a bevándorlók egészét jóval meghaladó részesedést.
Nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy a szomszédos országokból érkezők köréből a magyarul tudó magyar vagy vegyes, vagy akár nem magyar nemzetiségűek térhettek vissza többszörös bevándorlóként, mintegy a cirkulálással oldva fel a szülőföldön maradás és az anyanemzet államában történő munkavégzés és tanulás dilemmáját. Figyelemre méltó, hogy amíg ezen dilemma megoldására kitalált felülről jövő kezdeményezések a legkülönfélébb tényezők miatt zátonyra futottak, addig a cirkuláció a magyar-magyar dilemma egyik alulról jövő megoldása lehet, ha a kiterjesztésére való törekvést beemelik a bevándorlási politika céljai közé. A cirkuláció jelensége ezres nagyságrendű, az országról vélhetően pozitív tapasztalattal rendelkező népességet közvetít Magyarországra. Motivációs rendszerüket, kapcsolati hálójukat s társadalmi tőkéjüket, nyilván empirikus felmérésekkel és változatos módszertani apparátussal bíró terepmunkák sorozatával lehet feltárni. A mintavétel kapcsán, illetve a terepmunka helyszíneinek kiválasztásával kapcsolatosan, már nagymértékben lehet támaszkodni a regiszterből származó adatokra és összefüggésekre, valamint a mérvadó nemzetközi közleményekre is. A legfontosabb összefüggés talán az, hogy a Magyarországra cirkuláló migránsok egyes ismérveikben meglehetősen nagy változékonyságot produkáltak az egyes vizsgálati években csakúgy, mint ahogy a nagyvilágban is tapasztalták.
A kutatás egy szelete megjelent a Hungarian Geographical Bulletin-ben 2012-ben.
