| Zsolt 57,1 | A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült. Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem.
|
| Zsolt 57,2 | A felséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki mellém áll.
|
| Zsolt 57,3 | Segítséget küld nekem a mennyből, csúffá teszi üldözőimet. (Szela.) Isten elküldi szeretetét és hűségét.
|
| Zsolt 57,4 | Oroszlánok között fekszem, amelyek felfalják az embereket. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük éles kard.
|
| Zsolt 57,5 | Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!
|
| Zsolt 57,6 | Hálót vetettek lábaim elé, megalázták lelkemet. Vermet ástak nekem, de maguk estek bele. (Szela.)
|
| Zsolt 57,7 | Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek!
|
| Zsolt 57,8 | Ébredj, lelkem, ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt!
|
| Zsolt 57,9 | Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt,
|
| Zsolt 57,10 | mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig.
|
| Zsolt 57,11 | Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!
|
