Lk 24,13 | Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve,
|
Lk 24,14 | és beszélgettek egymással mindarról, ami történt.
|
Lk 24,15 | Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük.
|
Lk 24,16 | Látásukat azonban valami akadályozta és nem ismerték fel őt.
|
Lk 24,17 | Ő pedig így szólt hozzájuk: "Miről beszélgettek egymással útközben?" Erre szomorúan megálltak.
|
Lk 24,18 | Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod mi történt ott ezekben a napokban?"
|
Lk 24,19 | "Mi történt?" - kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: "Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt;
|
Lk 24,20 | hogyan adták át a főpapok és a főemberek halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg.
|
Lk 24,21 | Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.
|
Lk 24,22 | Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál,
|
Lk 24,23 | de nem találták ott a testét; eljöttek és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él.
|
Lk 24,24 | El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták."
|
Lk 24,25 | Akkor ő így szólt hozzájuk: "Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták!
|
Lk 24,26 | Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?"
|
Lk 24,27 | És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.
|
Lk 24,28 | Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni.
|
Lk 24,29 | De azok unszolták és kérték: "Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!" Bement hát, hogy velük maradjon.
|
Lk 24,30 | És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta.
|
Lk 24,31 | Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük.
|
Lk 24,32 | Ekkor így szóltak egymásnak: "Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?"
|
Lk 24,33 | Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket.
|
Lk 24,34 | Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak.
|
Lk 24,35 | Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.
|
Lk 24,36 | Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: "Békesség nektek!"
|
Lk 24,37 | Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak.
|