Lk 20,20 | Ezután állandóan szemmel tartották őt, és kémeket küldtek utána. Azok igazaknak tettették magukat, hogy Jézust a saját szavaival fogják meg, és átadhassák a hatóságnak, és a helytartó hatalmának.
|
Lk 20,21 | Ezek megkérdezték tőle: "Mester, tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját.
|
Lk 20,22 | Szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?"
|
Lk 20,23 | Ő azonban felismerte álnokságukat, és így szólt hozzájuk:
|
Lk 20,24 | "Mutassatok nekem egy dénárt: kinek a képe és felirata van rajta?" Ők ezt felelték: "A császáré."
|
Lk 20,25 | Ő pedig így válaszolt nekik: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené."
|
Lk 20,26 | Így tehát nem tudtak belekötni szavaiba a nép előtt, hanem elcsodálkoztak válaszán, és elhallgattak.
|
Lk 20,27 | Azután odamentek hozzá néhányan a szadduceusok közül, akik tagadják, hogy van feltámadás, és ezt kérdezték tőle:
|
Lk 20,28 | "Mester, Mózes előírta nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének.
|
Lk 20,29 | Volt hét testvér. Az első megnősült, de meghalt gyermektelenül.
|
Lk 20,30 | Ekkor a második vette el az asszonyt,
|
Lk 20,31 | aztán a harmadik, majd sorban mind a hét, de mind úgy haltak meg, hogy nem hagytak maguk után gyermeket.
|
Lk 20,32 | Végül aztán meghalt az asszony is.
|
Lk 20,33 | A feltámadáskor közülük vajon melyiknek lesz a felesége az asszony, hiszen mind a hétnek a felesége volt?"
|
Lk 20,34 | Jézus így válaszolt nekik: "E világ fiai házasodnak és férjhez mennek,
|
Lk 20,35 | de akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világra, hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban, azok nem házasodnak majd, és férjhez sem mennek.
|
Lk 20,36 | Sőt meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és az Isten fiaivá lesznek, lévén a feltámadás fiai.
|
Lk 20,37 | Arra pedig, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is rámutatott a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének mondta.
|
Lk 20,38 | Az Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él."
|
Lk 20,39 | Néhány írástudó ekkor így szólt: "Mester, jól mondtad."
|
Lk 20,40 | És nem mertek többé kérdezni tőle semmit.
|
Lk 20,41 | Ő azonban megkérdezte tőlük: "Hogyan mondhatják azt, hogy a Krisztus a Dávid Fia?
|
Lk 20,42 | Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől,
|
Lk 20,43 | amíg lábod zsámolyává nem teszem ellenségeidet.
|
Lk 20,44 | Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a Fia?"
|