A Szent Biblia

Lk 20,20Ezután állandóan szemmel tartották őt, és kémeket küldtek utána. Azok igazaknak tettették magukat, hogy Jézust a saját szavaival fogják meg, és átadhassák a hatóságnak, és a helytartó hatalmának.
Lk 20,21Ezek megkérdezték tőle: "Mester, tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját.
Lk 20,22Szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?"
Lk 20,23Ő azonban felismerte álnokságukat, és így szólt hozzájuk:
Lk 20,24"Mutassatok nekem egy dénárt: kinek a képe és felirata van rajta?" Ők ezt felelték: "A császáré."
Lk 20,25Ő pedig így válaszolt nekik: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené."
Lk 20,26Így tehát nem tudtak belekötni szavaiba a nép előtt, hanem elcsodálkoztak válaszán, és elhallgattak.
Lk 20,27Azután odamentek hozzá néhányan a szadduceusok közül, akik tagadják, hogy van feltámadás, és ezt kérdezték tőle:
Lk 20,28"Mester, Mózes előírta nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének.
Lk 20,29Volt hét testvér. Az első megnősült, de meghalt gyermektelenül.
Lk 20,30Ekkor a második vette el az asszonyt,
Lk 20,31aztán a harmadik, majd sorban mind a hét, de mind úgy haltak meg, hogy nem hagytak maguk után gyermeket.
Lk 20,32Végül aztán meghalt az asszony is.
Lk 20,33A feltámadáskor közülük vajon melyiknek lesz a felesége az asszony, hiszen mind a hétnek a felesége volt?"
Lk 20,34Jézus így válaszolt nekik: "E világ fiai házasodnak és férjhez mennek,
Lk 20,35de akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világra, hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban, azok nem házasodnak majd, és férjhez sem mennek.
Lk 20,36Sőt meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és az Isten fiaivá lesznek, lévén a feltámadás fiai.
Lk 20,37Arra pedig, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is rámutatott a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének mondta.
Lk 20,38Az Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él."
Lk 20,39Néhány írástudó ekkor így szólt: "Mester, jól mondtad."
Lk 20,40És nem mertek többé kérdezni tőle semmit.
Lk 20,41Ő azonban megkérdezte tőlük: "Hogyan mondhatják azt, hogy a Krisztus a Dávid Fia?
Lk 20,42Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől,
Lk 20,43amíg lábod zsámolyává nem teszem ellenségeidet.
Lk 20,44Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a Fia?"

Oldalak