| 1Móz 32,24 | Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig.
|
| 1Móz 32,25 | De látta, hogy nem bír vele, ezért megütötte a csípője forgócsontját, és kificamodott Jákób csípőjének forgócsontja a tusakodás közben.
|
| 1Móz 32,26 | Akkor ezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem.
|
| 1Móz 32,27 | Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób.
|
| 1Móz 32,28 | Erre azt mondta: Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.
|
| 1Móz 32,29 | Jákób ezt kérte: Mondd meg nekem a nevedet! De ő ezt mondta: Miért kérdezed a nevemet? És megáldotta őt.
|
| 1Móz 32,30 | Jákób Penúélnak nevezte el azt a helyet és ezt mondta: Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam.
|
| 1Móz 32,31 | Már sütött a nap, amikor átkelt Penúélnál, és sántított csípőjére.
|
| 1Móz 32,32 | Ezért nem eszik meg Izráel fiai mindmáig a csípő forgócsontján levő inat, mert ütés érte Jákób csípőjének forgócsontján az inat.
|
