A Szent Biblia

1Móz 24,26Akkor meghajolt az a férfi, leborult az ÚR előtt,
1Móz 24,27és ezt mondta: Áldott az ÚR, Ábrahámnak, az én uramnak Istene, aki nem vonta meg hűséges szeretetét uramtól! Az ÚR vezérelt engem ezen az úton az én uram testvérének házához.
1Móz 24,28Ezután elszaladt a leány, és elmondta anyja háza népének, hogy mi történt.
1Móz 24,29Rebekának pedig volt egy Lábán nevű bátyja. Ez a Lábán kiszaladt ahhoz az emberhez a forráshoz.
1Móz 24,30Amikor látta a függőt és a húga kezén levő karpereceket, és meghallotta húgának, Rebekának a beszédét, aki elmondta, hogy miről beszélt vele az az ember, akkor odament ahhoz az emberhez, aki még mindig ott állt a tevék mellett a forrásnál,
1Móz 24,31és így szólt: Jöjj be, áldott embere az ÚRnak, mit állsz idekint? Én már elkészítettem a házat és a tevék helyét is.
1Móz 24,32A férfi bement a házba, Lábán meg levette a tevékről a szerszámot, adott a tevéknek szalmát és abrakot; azután vizet hoztak, hogy megmossák a lábát, meg a vele levő emberek lábát is.
1Móz 24,33Majd ennivalót tettek eléje, de ő így szólt: Nem eszem, amíg el nem mondom a mondanivalómat! Lábán így szólt: Beszélj!
1Móz 24,34Ő pedig ezt mondta: Ábrahám szolgája vagyok.
1Móz 24,35Az ÚR igen megáldotta az én uramat, és meggazdagodott. Adott neki juhokat, szarvasmarhákat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálókat, tevéket és szamarakat.
1Móz 24,36Uramnak a felesége, Sára, öregkorában szült fiút az én uramnak, aki neki adta mindenét.
1Móz 24,37Engem pedig így esketett meg az uram: Ne végy fiamnak feleséget a kánaániak leányai közül, akiknek a földjén lakom,
1Móz 24,38hanem menj el apám házához, az én nemzetségemhez, és onnan hozz feleséget a fiamnak!
1Móz 24,39S amikor azt mondtam uramnak: Hátha az a leány nem akar követni engem,
1Móz 24,40akkor így felelt nekem: Az ÚR, akinek a színe előtt járok, elküldi majd angyalát veled, és szerencséssé teszi utadat, hogy feleséget hozhass fiamnak az én nemzetségemből, apám házából.
1Móz 24,41Csak akkor mentesülsz a nekem tett eskü alól, ha elmész az én nemzetségemhez. Ha nem adják neked, akkor is mentesülsz a nekem tett eskü alól.
1Móz 24,42Amikor ma a forráshoz értem, ezt mondtam: URam, Ábrahámnak, az én uramnak Istene! Bárcsak szerencséssé tennéd utamat, amelyen járok!
1Móz 24,43Ideállok a forrás mellé. Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak, aki kijön vizet meríteni: Adj innom egy kis vizet a korsóból,
1Móz 24,44és az ezt feleli nekem: Igyál, sőt még a tevéidnek is merítek: az legyen az a leány, akit az ÚR az én uram fiának rendelt.
1Móz 24,45Még be sem fejeztem magamban a beszédet, máris jött Rebeka, korsóval a vállán, lement a forráshoz, és merített. Ezt mondtam neki: Adj innom!
1Móz 24,46Ő gyorsan levette a korsóját, és így felelt: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom. Ittam, és ő a tevéket is megitatta.
1Móz 24,47Azután megkérdeztem tőle: Kinek a leánya vagy? Ő ezt mondta: Annak a Betúélnak a leánya vagyok, akit Milká szült Náhórnak. Ekkor a függőt az orrába és a karpereceket a kezére tettem.
1Móz 24,48Azután meghajoltam, leborultam az ÚR előtt, és áldottam az URat, Ábrahámnak, az én uramnak Istenét, aki a helyes úton vezérelt engem, hogy az én uram testvére leányát vigyem el feleségül a fiának.
1Móz 24,49Most azért, ha meg akarjátok mutatni, hogy szeretitek uramat, és hűek vagytok hozzá, mondjátok meg ezt nekem! De ha nem, azt is mondjátok meg, mert aszerint fordulok jobbra vagy balra!
1Móz 24,50Lábán és Betúél így válaszolt: Az ÚRtól indult el ez a dolog, mi nem mondhatunk neked sem rosszat, sem jót.

Oldalak