„Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy is, visszahozlak erre a földre” 1. Mózes 28,15
Ez az ige indított útjára lassan 5 éve, amikor 2010-ben úgy döntöttem elindulok „világot látni”. Sok kérdéssel, de legalább annyi reménnyel vágtam neki az angliai kalandnak, amelynek élményei meggyőződésem, hogy egész életemre hatással lesznek. Ez idő alatt két keresztyén közösségben élhettem és szolgálhattam együtt a világ minden pontjáról érkező, hívő társaimmal. Isten útjainak kifürkészhetetlen iróniája, hogy ott ismerkedhettem meg két magyar barátommal, Pistivel és Gyöngyivel, s ez az útkereszteződés jelentette az első találkozásomat az SDG-vel is. A külföldön töltött idő alatt nem csak hitem mélyülhetett el, Isten célt és küldetést adott.
De életem nagy utazása nem a határon túl kezdődött. Az Úrnak terve volt velem, mielőtt én arról tudhattam volna. És erre a küldetésre képzett és tanított már egészen kis koromtól fogva. Szüleimnek hála, református általános, valamint középiskolába járhattam, ahol tanáraim és a hívő közeg hitem megalapozásában vállaltak komoly szerepet.
Isten hű volt az ígéretéhez és a kalandozások után valóban visszahozott erre a földre. Küldetésként pedig azt a feladatot adta, hogy megújult lelkesedéssel és a megszerzett tapasztalatokkal szolgáljam az Ő Egyházát Magyarországon.
Hiszem, hogy nemzetünk azért élte túl a történelem megpróbáltatásait, mert a Teremtőnek célja és terve van velünk. Hiszem, hogy ebben komoly szerepe van egyházi iskoláinknak is, köztük megannyi református intézménynek. Megtiszteltetés és nagy öröm, hogy utam az SDG „táborába” vezetett, ahol pont azokat az iskolákat szolgálhatom, amelyeknek padjait nem is olyan rég még én is koptattam.
Utazótitkárként célom és reményem, hogy az SDG, mint diákmozgalom, valamint az én munkám is eszköz lehet abban, hogy a diákokat egy olyan utazásra invitáljuk, amely az egyetlen, amire érdemes jegyet váltani: Jézus követésére.
