Hétfő
A tábor témája a harcvonások címet kapta, így hogy hű maradjon a fő témához már a megérkezés is kihívásokkal teli volt. A Dinnyési vonatállomástól lesétáltunk Seregélyesre a tikkasztó hőségben, de szerencsére megérkezéskor engesztelésül hűs limonádéval vártak minket. A szokásos adminisztrációs feladatok és a szobák kiosztása után az első közös áhítat következett. Az áhítat vezérfonalaként Jézus szenvedéseivel és küzdelmeivel foglalkoztunk. A hét főigéje pedig: Efézus 6:13-17. A nap végére különböző ismerkedős játékok (csak hogy néhányat említsek: adj király katonát, fonalas játék, találd ki, hogy kivagyok 5 mondat alapján…) oldották a kezdeti feszültséget a jelenlévőkben. Az este végére pedig nagyon jó hangulat kerekedett.
Személy szerint nagyon sok kérdés volt bennem: jól döntöttem, hogy eljöttem?, Most jó helyen vagyok-e?, Isten tényleg itt szeretne most látni? Ennek megerősítéseként a következő igét kaptam: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek- így szól az Úr- békességet és nem romlást tervetek, és reményteljes jövőt adok nektek” Jer 29,11. A hét végére pedig leküzdöttem az összes kérdést és kételyt magamban, de ne siessünk ennyire előre. Sőt ki is derült, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ilyen kérdésekkel érkezett.
Kedd
Az ébresztő és a bőséges reggeli után következett az első reggeli áhítat. Minden reggel liturgikus áhítattattal mi is becsatlakoztunk az Isten dicsőítésébe. A hétfői téma: Az igazságosság volt. Az interaktív fegyver ismereten kezdetben bemelegítő játékokat játszottunk majd annak fő pontja a jogi tárgyalás volt. A tábor részvevői ügyvédekre, ügyészekre és bírókra oszlott. Egy barlangász csoport beszorult egy szűk járatba, ahol megölték egy társukat azért, hogy életben tudjanak maradni, míg kimentik őket. Halálra kell-e ítélni az életben maradtakat vagy sem? Az „ügyészek” az elítélésük mellett érveltek az „ügyvédek” pedig a védelmükbe szálltak. Én az ügyészek szószolója ként igyekeztem meggyőzni a bíróságot. Hosszas vita után a bíróság az ügyészeknek igazat adva halára ítélték őket. Sokakban pedig nagy megdöbbenést keltett ez az ítélet. Mi az igazság? A kiscsoportban tovább foglalkoztunk a kérdéssel Nusi vesztetésével.
A délután több szeminárium közül lehetett választani: Hová tüntetek a férfiak a gyülekezetből?; Mi a boldogság?; Önkéntesség.
Zárásként következett az esti áhítat Számomra új élmény volt a szemlélődő imádság, olyan jó, hogy csapatként is volt lehetőség az elcsöndesedésre. A sűrű nap elzárásaként két kiscsoport előadta az első és a második nap eseményeit. Az én kiscsoportom az első napot adta elő népmesei stílusban Dániel egyedi és humoros előadásában.
Szerda
A szerdai napunk korán kezdődött, ugyanis 5.00-kor keltünk, mert a nap első programja a hajnali madárdal túra volt. A túrát egy madarász vezette, és így rengeteg madarat ismerhettünk meg (prütty-prütty). Miután visszatértünk szállásunkra a reggeli áhítat következett. Az interaktív fegyverismeret során szobrászkodtunk társainkból formálva élő szobrokat. Miután remek szobrokat alkottunk együtt hajót kellett építenünk a ebédlőben található tárgyakból (asztal, pad, szék, terítő, kereszt…). Minderre volt 15 percünk. A remek hajóban mindenkinek meg kellett találnia a maga szerepét. Miután megtaláltuk a helyünket a csoportvezetők az asztalon állva a falat ütögették és közben Viktor azt kiabálta, hogy vihar van. J Ebben a nagy viharban a kapitánytól vártunk instrukciókat, nem tudtuk mitévők legyünk. Ez a játék is egyfajta csapatépítő játék volt, nem mellesleg nagyon muris! Majd ismét volt egy kis szabadidő és utána a várva várt ebéd. Délután egy úgynevezett „hernyótalpas” vetélkedőn vettünk részt. A hernyótalp lényege, hogy az első csapat elindult az első állomásra, ott találtak néhány kelléket és kitaláltak vele egy játékot, majd a 2. csapat ment az 1. állomásra és elvégezte a kitalált játékot, majd továbbhaladt a 2. állomásra és ott pedig ők találtak ki egy játékot az ott elhelyezett kellékekből… és így tovább az összes csapattal. A vetélkedő után vacsoráztunk, majd következett az esti áhítat, és ha jól emlékszem, akkor még aznap este csaptunk egy kis tábortüzes éneklős estét.
Csütörtök
A csütörtöki napunk igen izgalmasnak ígérkezett és még a nap is kisütött. Ez délelőtt is úgy zajlott, ahogy az eddigiek. Néhány remekhangú segítő énekszóval ébresztette a tábor lakóit. Majd miután mindenki magához tért és megreggelizett közösen részt vettünk a reggeli áhítaton. Ó és majd elfelejtettem csütörtök reggel szobaszemle is tartatott. Az áhítat után következett az interaktív fegyverismeret, amit szerintem minden táborozó lelkes kíváncsisággal várt. Ugyanis sosem tudtuk, miféle meglepetéssel készülnek a vezetők. A mai napon bizalom-játékok voltak. Volt egy zip-zár nevezetű játék, melynek az volt a lényege, hogy párosával, egymással szemben álltunk és mindig a sor elején lévő embernek át kellett futni a párok között. Ezzel így nem is lenne probléma csakhogy a párok vízszintesen kinyújtották a kezüket és csak akkor emelhették fel, amikor az éppen futó ember majdnem odaért. Volt még egy játékunk. Ennek a játéknak nincs neve, vagy legalábbis én nem emlékszem rá. Ebben a játékban egy hosszabb kötelet megkötöttünk, hogy egy kört formáljon. körbeálltuk és megfogtuk a kötelet majd kifeszítettük, majd Viktor instrukciókat adott, hogy merre dőljön a csoport. Miután belejöttünk egy bátor vállalkozó igazi cirkuszi kötéltáncosnak érezhette magát, mert végigsétálhatott az általunk kifeszített kötélen! A játékok után csoportokban beszélgettünk a téma a hit volt. De vajon kinek mit jelent a hit?
Az ebéd és a csendes pihenő után Jákob János tábori lelkész látogatott el hozzánk. Elmesélte rövid élettörténetét, hogyan vezette Isten erre az útra. Ezen felül hozott nekünk egy szívszorító kisfilmet egy boszniai háborúról. E remek előadás után a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonból látogatott el hozzánk 4 fiatalember, hogy megosszák velünk élettörténetüket, miképpen lett szenvedélyük a szer és, hogy eltántorítsák még a gondolatunkat is ezeknek a kipróbálásától. Az előadásuk után itt maradtak vacsorára és a vacsora alatt volt alkalmam kettőjükkel elmélyültebben beszélgetni. Nagyon jó volt velük beszélgetni, jó volt hallani, hogy ők teljes szívükből és lelkükből hiszik és vallják, hogy Isten segített nekik megszabadulni a szertől. Azon az estén még inkább megerősödött bennem, hogy nem szabad első pillantásra ítélni, mert nem elítélni, hanem segíteni kell őket. Lehet, hogy ezek az emberek izmos és tetovált srácok voltak, de hívő, együtt érző és segítőkész emberek is! Ahogyan Jézus is mondja: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól…”(Jn.17,15) –hangzott el a reggeli áhítaton. Vacsora után még megtartottuk az esti áhítatot, majd mindenki nyugovóra tért.
Péntek
Pénteken reggel a keresztyén életről hallhattunk a reggeli áhítaton, hogy a keresztyén embereknek nincs igazán semmijük, de mégis minden az övék. Az egész világ Isten kezében van, és mi az Ő munkatársai vagyunk. Ehhez illett a fegyverismereten az a játék, amiben egymást kellett vezetni úgy, hogy a becsukott szemű társ tudta egyedül, hova is mennek, és így kellett eltalálnunk ahhoz a helyhez, amit már előre kiválasztott. Egész nap fekete pólóban járt a tábor, és még egy kényelmetlen fekete karszalagot is kaptunk, ezzel jelképezve a bűnöket, majd este ezt cserélhettük le egy fehér karszalagra, ami a megtisztulást jelképezi, ehhez pedig elengedhetetlen az úrvacsora, amit szintén este vehettünk. Az áhítaton a Gecsemáné-kertben történtekről hallhattunk, hogyan győzi le a kísértést újból Jézus, hogy a könnyebb út helyett, a helyes utat válassza, ami által nekünk örök életünk lehet. Jézus Krisztus megtisztít bennünket minden bűnünktől.
Szombat
Szombaton már fehér pólóban lehettünk, és a reggeli áhítaton a problémák megoldásáról hallhattunk, hogy mi az értelme a bűnbánatnak, és a megtisztulásnak. Az interaktív fegyverismereten az imádsággal foglalkoztunk, és azzal, hogy Isten igéjén keresztül adja a kijelentést számunkra és ezzel harcolhatunk a kísértéssel szemben (a Lélek kardja Ef. 6, 17b). Az Istennel való kommunikáció, az imádság fontosságát mutatta be az a játék, amiben egy tollal, párosával kellett rajzolni, úgy hogy a tollat egyszerre fogjuk. Ha a páros nem beszélte meg egymással, hogy mit is csinálnak, és ha nem ismerték kellőképpen a másikat ahhoz, hogy tudják, mi is a teendő, nem sikerült a rajz, viszont ha jó volt a csapatmunka, akkor szép rajzok készülhettek. Ez megmutatta, milyen nehéz is Istennel úgy élni, hogy nincs köztünk helyes kommunikáció, viszont ha valósággal együtt rajzolunk, csodás dolgokról mesélhet életünk. A helyes kommunikáció pedig tiszta fejjel lehetséges, ehhez pedig le kell vetkőznünk a terheinket, és meg kell vizsgálnunk, hogy hol vagyunk, és merre tartunk az életben. Így élhetünk igazán boldog életet. A délutáni szemináriumok közül egyet említenék, amelyben a gondolkozásmódról volt szó. Az előadás legfőbb üzenete az volt számomra, hogy „éld úgy az életed minden napját, mintha az lenne az utolsó!”. Mindezek után egy imasétán vehettünk részt, mindenki egyedül, amelyben elgondolkozhattunk az életünkről, és az Istennel való kapcsolatunkról áhítatos csöndben.
Vasárnap
A záró együttlétünkön, az istentiszteleten Jézus győzelméről volt szó, a Filippi 2,1-11 alapján. Megoszthattuk egymással örömeinket, majd a csoportvezetők áldással bocsátottak utunkra bennünket.
Varga Dóra, Karácsony Cintia, Kádár Tamás György
