A tegnapi kecskeméti út után, ma Kunszentmiklóson jártam. Erős SDG-s hely, ahol az ifivel is összefonódik az SDG útja. Már fél 8-kor kezdődik az oktatás, így hatos vonatot néztem ki magamnak. Figyelmemet csak a vonat indulásának helye kerülte el. Nem is nagyon figyeltem, mert azt gondoltam, hogy Miklósra mindig Kőbánya-Kispestről indulnak a szerelvények. Ez nem így van. Meg is állapítottam magamban, hogy egyrészt figyelmesebbnek kéne lenni, másrészt ha legközelebb Kunszentmiklósra megyek, akkor legcélszerűbb a ferencvárosi állomást célba venni, mert ott minden arra fele zötyögő vonat megáll. Sajnos a nagy tanulságok mellett, vagy ellenére az első órát lekéstem. Majdnem a másodikat is. De hála Istennek arra már kis késéssel be tudtam menni, majd zsinórban másik háromra. Minden évfolyamból egy-egy osztállyal találkoztam, főleg a közelgő virágvasárnap témáját kóstolgattuk: van-e elrendelt út az életünkben? Ki szabja meg, mennyi a szabadság benne? Többször arra jutottuk, hogy talán nem is az a lényeg, hogy merre megy az az út, és ki tervezi, hanem fontosabb az, hogy kivel megyünk. Az éneklés kicsit nehezen ment, de tegnapi osztályokban is nehezen találtunk közösen ismert és szeretett énekeket, de jókat játszottunk és beszélgettünk.
Már csak azt nem tudom, hogyan lehetne azt elérni, hogy amellett, hogy jó emléket hagyjak a fiatalokban, esetleg aktivizáljam is őket például úgy, hogy tömegesen jelentkeznek egy ilyen hétvégi alkalomra. Lehet, hogy ez egyáltalán nem reális elvárás egy ilyen első és egyszeri alkalommal kapcsolatban.
Beszélgettünk az egyik tanárnővel, s legyen ez a másik tanulság mára, hogy talán érdemesebb lenne, egy-egy helyre több időre, akár többen menni egy adott programmal, témával. Attól már esetleg lehetne várni ilyen eredményt. Ahogy mondani szokás, a kevesebb több. Például volt egy lány, aki odajött ma hozzám az óra után és beszélgettünk az ő útjairól, gyászról, fájdalomról, melyeket érthetetlenül hagyott Isten megtörténni. Ha hosszabban, többször beszélnénk talán még tudnánk is enyhíteni fájdalmán. Így csak éppen érintjük.
Ez az év persze arra is szolgál, hogy tegyünk egy "tisztelet kört", kapcsolatot építsünk, hogy minden református iskolában ismerősen csengjen az SDG neve. A jövőben viszont lehetne ilyenben gondolkodni.
