Immár két hete februárban és hóban járunk. Egyelőre felfüggesztettem a Kontraszt kiállításon való önkénteskedést. Ismét az eredeti terv, az iskolák látogatása került a középpontba. Persze közben Bibliaismereti verseny, meg virágvasárnap szervezés és egyéb ügyek, alkalmak.
Felmértem és úgy tűnik, bele kell húznom a látogatásokba ahhoz, hogy minden iskolába eljussak. Múlt csütörtökön, pénteken és ma Nagykőrösre mentem le hittanórákon való megjelenés végett. Nagykőrös közelebb van, mint az ember gondolná, főleg úgy, hogy tíz percre lakunk a Kőbánya-Kispesti állomástól. Csak az hosszú és hideg míg a kőrösi állomástól az iskoláig begyalogol az embernek fia. Ezúttal tizenhárom osztályba jutottam el. Elég vegyes volt a fogadtatás. Volt egy osztály, ahol úgy érzem csúfos kudarcot vallottam. Egyszerűen sehogyan sem tudtam felkelteni az érdeklődésüket. Se ének, se játék, se beszélgetés, pedig több témával is próbálkoztam. Máshol meg mielőtt szóltam volna már kérdeztek. Ismét máshol az óra végén a táborunk felől érdeklődtek. Nem könnyű a tanári pálya, ezt már többedszerre állapítom meg.
Jó volt megtapasztalni, hogy néhányan emlékeztek ránk a szeptemberi csendesnapról, versenyekről és voltak ismerősök az alkalmainkról is.
Nagy örömöm volt az is, hogy most először adhattam az órák végén a diákok kezébe a szép új szórólapunkat. Néha sajnálom a kezükbe adni, mert már többször láttam, hogyan gyűrik, csavarják, tépik szét és össze meg vissza... mit lehet tenni, ez a sorsuk.
nagykőrös, nagykőrös - Állomás
