lila

"A végtelen éjben vendégei vagyunk a fénynek."

.... a templomban, ahova ma délután mentem, mivel meg-pihenni vágytam félelmektől és fejfájástól, sötét volt.
először csak félhomály, majd teljes sötét lett, először nem is értettem, hiszen ilyet eddig csak Vigílián tapasztaltam, most pedig ugye advent van.
de nem hiába lett a sötét, mert valahogy - mint ahogyan római liturgiát gyakorló testvéreinknél gyakran szólalnak meg szimbólumok-, most is valami nagyon emberi volt abban a pár perces sötétben.
aztán egyszer csak megszólalt a kórus.
... a pap meggyújtotta az első- majd a második gyertyát.
'...és a világosság a sötétségben világított...'

aztán világos lett - lámpafényes - a liturgia is folytatódott, a lila szalagos koszorú, a lilába öltözött pap, és ministránsok vezetésével.
olyan lila lett = várakozást idéző.
és elhangzott benne a számomra oly fontos- kedves ige Ézsaiás 40:1-11 :

Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek: Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért. Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává.
És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt. Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága! Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép. Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad.
Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek!
Ímé, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte.Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.

lila= várakozás- a sötétből lett két gyertyafény, és a hallott ige ad valami tapasztalhatót a várakozásról, mint amit talán jelentett a babiloni fogságból haza jötteknek is az, hogy Isten haza hozza őket "hatalommal" mindannak ellenére ahogy elhagyták Őt.
"hatalommal" van jelen köztünk is.
Reményt és biztatást, utat adóként van jelen a sötétségben vándorlóknak, mert van 'jövendőnk' - 'eljövendőnk' aki fény - élet- út.
.... egészen konkrétan az!
és az a csoda, hogy vezet bennünket, és az is csoda, ha mi engedjük - ha belesimulunk.
"A régi példa szerint, ahogy a tűzbe tartott vas sem szűnik meg vasnak lenni, mégis egészen átizzik,úgy az Istennel egyesült ember is efféle köztes állapotban találja magát, egészen olyannak, "mint a tűz". "