Tanult és tapasztalt Mekdsz-s kollégám javaslatára jobban odafigyelek a munkaórák számolására. Azt mondta, hogy jó a kezdeti lelkesedés, de hosszútávon fontosak ezek a keretek az ember testi-lelki egészsége érdekében. Hogy divatosan mondjam: megóv a kiégéstől. Számításaim szerint az elmúlt három napban sikerült +10 munkaórát teljesítenem. Nem akarok ezen különösképpen lovagolni, vagy dicsekedni, mert úgy érzem, hogy nincs miért. Hála legyen az Istennek, hogy segített, vezetett.
számokban: 430 km, 14 hittanóra, 1 áhítat, 1 nyitott SDG alkalom
Mezőtúr az a hely, ahova nagy szeretettel várják az SDG-t, s a hol valóban hiánypótló szerepe lehet az ifjúsági életben.
Békést nem kell bemutatnom.
Bőven kell szórni a magot. Tékozlóan. Ilyen rövid látogatásokkor ezt lehet tenni. Nincs idő arra, hogy az ember gondosan előkészítse a talajt. Az nem a mi munkánk ebben a történetben. Nem tudunk folyamatosan jelen lenni a fiatalok életében, csak alkalmanként, pontszerűen. Persze az ember ilyenkor is azon gondolkodik, hogyan lehetne hatékonyabban csinálni. „Kitermelni”, kiformálni azt a magot, ami az ilyen nagyon kiszámíthatatlan, kissé gazos, szikkadt földön a lehető legjobban megmarad és gyümölcsöt hoz. Azt se felejtsük, hogy mindez nincs a kezünkben. Van egy kevés részünk, mely a miénk, amit - ahogyan 2007-ben fogalmaztuk - „minőségi munkára törekedve” kell végeznünk, de a növekedést az Isten adja. És adja!
