Múlt hétfő írtam utoljára. Akkor Debrecen felé tartottam... végül is ma is arra indultam, de kiszálltam Szolnokon és Békéscsaba felé vettem az irányt egy kis mezőtúri megállóval. Szóval most éppen a Mezőtúri híres-neves és igen régi (alapítva: 1530) református kollégiumban vagyok. No de előbb még a múlt hétről...
Néhány benyomás Debrecenből: fiúknak és lányoknak külön van a vallásóra, ahogyan arrafelé mondják. Mindkét refiben az a jó szokás uralkodik, hogy a tesiórákkal párhuzamosan vannak a vallásórák, így amikor a fiúk kint futnak, akkor a lányok hittant hallgatják és fordítva.
Egy nap elég kevés. Körülbelül száz diákot lehet egy délelőtt alatt hittanórákat látogatva többé-kevésbé az SDG-vel megérinteni. Ez a többé-kevésbé rajtuk is áll, meg azon is aki mondja.
Azt éreztem, hogy igaz az a jézusi ige, amivel útra indítottatok (csak úgy, nem szó szerint): menjetek azokba a városokba, ahova én is menendő vagyok. Több minden is úgy összeállt, adódott abban a két napban. Nem tudom, hogy lehetett-e volna jobban szervezni. (Már mondtam párszor, hogy én igazából nem vagyok jó szervező.)
Hajrá dóczy-s SDG-sek! Remélem, hogy nem rontottuk az iskolában fennálló jó SDG-s hírnevet azzal, mikor úgy "berontottunk" egy-két órára hirdetni az alkalmat!
Aztán pénteken már Polgárdi és BeFogadó és mezőföldi fiatalok. Szilvi, Judit, Gyöngyi, Nusi, Pisti, köszönet! Kivételes alkalom volt. Valóban befogadó. Az Isten neve legyen áldott! SDG!
