Senki a te ifjúságodat meg ne vesse...

Múltkor hallottam ezt az igeverset, és a dóczys fiúk jutottak róla eszembe. Az egyik érv, amit felhoztunk a szárszói tagavatásuk ellen, hogy még nem elég érettek rá. Még nem tudják fegyelmezni magukat, késnek, hangosan hallgatják a zenét stb. Most nem ezt a döntést szeretném elemezgetni, hanem az igei üzenetet tovább adni, mindkét félnek. Ez kétélű mondat: egyrészt másokra vonatkozik, ne vessenek meg minket ifjúkat. Igen, valóban, az időseknek is megértőnek kell lenni az ifjakhoz, "életkori sajátosság". De ez a mondat mégsem az idősekhez szól, hanem hozzád, ifjúhoz: a TE ifjúságod senki meg ne vesse. Mi is tehetünk azért, hogy ne vessenek meg minket. Nem könnyű, de feladatunk. Az igevers így folytatódik: "Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban."(1Tim 4,12) Vizsgáljuk meg magunkat: példák vagyunk mi ezekben? Nem akárkinek: a hívőknek. Nem elég a világnak, nem elég hogy világi mérce szerint példamutatóan viselkedünk, öltözködünk, beszélünk, a hívőknek kell példát mutatni. Miért fontos ez? Nem elég, hogy belül mi van bennünk? Sajnos az emberek könnyen megbotránkoznak, pláne az idősebbek nehezen képzelik magukat az ifjak bőrébe. S ha pozitív változásunk nem is veszik észre az öregek, az már az ő hibájuk, nekik szólt az első fele ez írásnak.. :)
Végezetül: te csak az Istennek országát keresd, minden egyéb ráadásul megadatik neked. Várunk titeket virágvasárnap tagavatón!