Ma a főtér helyett McDonald egyik éttermében interneteztem. Az állandóan bejátszott reklámok szerint egy milliárd vendége volt, vagy van vagy mi. Míg azon gondolkodtam, hogy akkor ez most mit is jelent, vajon a föld lakosságának egy hatoda már valaha eljutott a mekibe vagy sem, egy macska merészkedett be az ajtón. Elég félénken nézelődött. Bizalmatlan volt, s egy fél perc múlva ki is rohant, amint valaki kinyitott az ajtót. Őt biztos nem számolták bele az egymilliárdba. Nem sokkal később egy ősmagyar öltözetű pár érkezett. Nem gondoltam volna róluk, ha az utcán találkozom velük, hogy ide is betévednek. Tarsoly, csizma, hosszú fonott haj, mellény. Nagy volt a kontraszt. Azt hiszem mégis csak mindenki eljut a McDolnald's-ba. A legjobb, hogy meleg van és internet... azért ugye nem vagyok megalkuvó?
A gyakorlatomon sok hasznos dolgot tanulok. Ma például zöldbabot szedtem és megtanultam, hogyan lehet eltenni a káposztát télire. A gyakorlatvezető lelkészem nem szeret függő viszonyban lenni, ezért amit lehet, maga termel és készít. Az ifin azt tervezgettük, hogyan lehetne egy az amisokéhoz hasonló, önfenntartó falut létrehozni.
Talán van más út, azon kívül, amit a fennálló rendszer diktál... de kell-e nekünk azt keresni? S a szép elméletből lesz-e fenntartható valóság?