Múlt szombaton volt a bátyám esküvője. Úgy éreztem, hogy valóban a bátyám. Előttem jár. Házas-társ lett, a szó mindenféle értelmében. Társas és házas. Kár, hogy az élet-társ kifejezés külön fogalommá lett, pedig talán az a legjobb kifejezés arra, hogy ketten összekötik az életüket, és nem csak a házuk közös, hanem mindenben társak. Beengeded a másikat magadhoz. (BeFogadó)
Már keresem egy ideje, hogy miben több a házasság az élettársi viszonynál, vagy csak simán az együttélésnél. Miért "beszéljek rá" egy fiatal párt az esküvőre? Azért, hogy legyen munkám lelkészként? Ápoljuk a hagyományokat? Vajon Istennek kell, ami nagy fogadkozásunk, meg a fényes ünneplésünk? Ez a mostani persze nagyon szép volt, és tudom, hogy a bátyámék komolyan gondolják, úgy is készültek rá. Ezzel nincs is baj, de mi van azokkal, akik a házasságnak csak a negatívumait látták otthon meg a környezetükbe?
Nem tudom bizonyítani, csak rémlik valami a strasbourgi tanulmányaimból, hogy talán Luther nem tartotta szükségesnek az esküvőt, mert elég ha a két fél meg az Isten "elrendezik" ezt egymás között.
Azt hiszem sokkal inkább nekünk kell ez az elköteleződés, és annak a kifejezése, mint Istennek. Felvállalni mindenki előtt a másikat, és kérni az Istent, hogy tartson meg egymásnak, hiszen a magunk fogadalma oly csekély magában.
Mondott egy nagyon frappáns gondolatot az anyakönyvvezető úr a polgári esküvőn: példákat hozott a rossz döntésekre, mint egy ruha megvétele, vagy egy munkahelyre való bejutás, amit később megbán az ember. A házasság azonban nem ilyen. A házasság nem késztermék, hanem a benne élőkön múlik, hogy milyenné teszik, alakítják.
Azt hiszem keresztyén fiatalokban (talán másokban is, és nem minden keresztyénben) él egy olyan kissé hamis elképzelés, hogy a házasság majd mindent megold. Olyan, mint a megtérés, ami után minden szép és jó. Valójában mind a kettő csak a kezdete valaminek: utóbbi az új életnek, a másik pedig egy új életszakasznak, egy újfajta életnek, amiben azért sok minden hasonló, és a küzdelmek, nehézségek sem fogynak meg. Az egyik nővérem szerint a házasság egy persely, amibe mindennap bele kell dobni a magunk részét. De azért az is jó, hogy nem csak egyedül adakozol.
Végül egy másik frappáns mondat, ami szerintem nagyon igaz az életre, s a társas életre: Nem rossz dolog a magány, ha van veled valaki.
házas-társ
