Egyszer volt nálunk a teológián egy koreai református bácsi, aki az USA-ban tanult, és beszélt nekünk a pozitív gondolkodásról. Erről az interneten is sokat lehet olvasni, meg mindenfele hall róla az ember. Bizonyosan van abban igazság, hogy meghatározza egy dolog kimenetelét az, hogyan állunk hozzá. Ehhez viszont azt gondolom nem kell pozitív gondolkodás, csupán egy kis józan ész, és tiszta akarat. A másik meg az, hogy persze a Biblia ez ügyben is sokkal hamarabb állást foglalt, mint a mai gondolkodók. Nemrég megvilágosodtam, hogy a Filippi levélben valami hasonlót olvasunk, persze nem úgy, hogy a te gondolataidnak az ereje majd megváltoztatja a világot, hanem a következőképpen: "Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!...Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt." (Fil. 4, 4-6)
Számomra ez az Istenbe vetett pozitív gondolkodásról beszél, amelyet reménységnek szoktunk nevezni, meg belső örömnek és békességnek. Az apostol felszólítását a 6. vers magyarázza: úgy vagy képes örülni, ha mindig hálát tudsz adni. Arra buzdít, hogy a könyörgésekben a kérések előtt is adjunk hálát, nem csak akkor, amikor minden jól megy. Hogy panaszkodást is hálaadással kezdjük. Miért? Nem a körülmények miatt, azt írja, hogy tud szűkölködni és bővölködni is, hanem az Úrban, azaz abban a kegyelemben, amit Isten Jézus Krisztusban megmutatott, ami mindenre erőt ad neki. Jézus áldozata a forrás.
pozitív gondolkodás
