... van egy író, van egy könyv.
nem tudom, hogy kinek kellene ajánlani, hogy kinek merem ajánlani, de azt hiszem, hogy mindenkinek el kellene olvasni.
Ingmar Bergman: jelenetek egy házasságból
sok mindenről szól ez a könyv. jelzőt illeszteni nem tudok rá (hogy: szép, igaz, megdöbbentő...) vagy legalább is egy szót nem. sok minden ez egyszerre. az író félélete van benne, és sokaké még.
mindazoké, akik félnek, akik árnyékban- a saját árnyékukban élnek. akik nem mernek dönetni, elhatározni / elhatárolódni. valamire / valakire igent mondani.
és szól azokról is, akik mondanak valamit, de felelőtlenül, 10-20 év múlva ott tartanak, hogy:
a férj hosszasan beszél az életéről a sikereiről..... a házasságukról kéredező újságírónőnek, míg a feleség csak annyit tud mondai: a felesége vagyok.
....
milyen sokszor beteg kapcsolatokban (legyen az bármilyen) élünk, ahol az egyik szereplő van túl -túl exponálva, a másik dolga pedig az, hogy akár önmaga feláldozásával is, de a másik ragyogását biztosítsa.
szól ez a könyv a döntésekről; a "nem döntésekről" arról, amikor csak hagyjuk a dolgokat, hogy majd lesz valahogy . az élet komolyan nem vételéről. amikor nem érzékeljük azt, hogy a pillanatok, amiket hagyunk elmenni, azokból áll össze e földi életünk filmje.
és nem érzékeljük, hogy milyen nagy kincsek vannak a közvetlen közelünkben.
vagy csak nem fejezzük ki, nem merjük ki mondani.
Bergman szerplői azt hiszem olyanok, akik félnek az élettől, és félnek a haláltól is. azaz félnek valaminek a teljes megélésétől, amikor valamihez adom a nevem, amikor már nem vagyok inkognitóban, amikor támadható vagyok a döntésimért, a barátaimért,.... és félnek lezárni, "halottnak nyilvánítani" dolgokat, időket, embereket.
és így élő halottakkal, járják az életet.
olyan ez mint a Jelenések könyve 3: 15-16:
"Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból!"
... hát őrizzen meg az Isten a langymelegtől!
