Vásárlás közben

Ma öltönyt szerettem volna venni. Egész jól is ment, de nem akartam elkapkodni...még alszok rá egyet. Jártam egy nagyon kicsi üzletben is, ahol egy nagyon fitt, életerős, nyolcvan éves nénike az eladó, meg minden bizonnyal a tulaj is. Szóval próbálgattam, nagyon ajálgatott mindent, közben beszélgettünk. Kiderült mit csinálok, hogy lelkésznek készülök, de Szombathelyen éneket tanulok. Aztán megkért, hogy hadd nézze meg a kezem. Meg akarta nézni, hogy nagy művész lesz-e belőlem. Hagytam. Amellett, hogy megállapította, hogy kálcium hiányom van, azt is elmondta, hogy egész hosszú életet lát a kezemben, és hogy külföldön fogok élni. Na meg, rengeteg szerelmet. Mit kezdjen ezzel az ember? Elsőre persze az volt benne, hogy hülyeség nem is kell foglalkozni vele. De aztán mégsem hagy nyugton. Vajon tényleg ott van a kezünkben megírva, hogy mi lesz velünk? Pedig az még a génjeinkben sincs meg. Lehetőségek vannak a DNS-ünkben, de az sokmindentől függ, hogy aztán azokból mi lesz. Igazából az az érdekes számomra, hogy az, amit jóslatként mondanak az embernek, milyen nagy hatással van rá. S talán a végén még úgy is lesz.A modern ember nagyon okosnak hiszi magát, de az ilyenekkel mit tud kezdeni? Úgy tűnik egyre többen érdeklődnek ilyenek iránt. A hívő ember a Bibliára hivatkozva elveti, persze nem alaptalanul. Érdekes, hogy Isten azért sokszor jelezte előre a történelem eseményeit prófétái által. Azt hiszem, hogy elsősorban nem a jövendöléssel van a probléma, hanem azzal, hogyan csinálja valaki. Különböző praktikákkal, a másik manipulálására használva, vagy az Isten jelent ki neki valamit, amit nem is szabad megtartania magának, hanem hirdetnie kell a célközönségnek. Az bizonyos számomra, hogy a jövőnk Isten kezében van, s ott van a legjobb helyen. S pontosan ezért lehet tőle vezetést kérni a holnappal kapcsolatban. Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?