Nehéz olyankor írni, amikor már régóta nem írta az ember. Ilyenkor mindig olyan sok minden kavarog bennem, hogy nem tudom hol kezdjem, és mi az a legfontosabb, amit le kéne írni...
Nagypéntek van... tegnap beleolvastam Nikos Kazantzakis: Krisztus utolsó megkísértése című művébe. Nagyon érdekes! Régebben láttam filmben, de már nem emlékszem rá igazán. Most meg csak a két utolsó fejezetet olvastam el, mert azt kerestem benne, hogy miért választja Jézus mégis a keresztet. Az a történet (fikció) lényege, hogy Jézus elképzeli, hogy mégsem megy a keresztre, hanem "normális emberként" éli le az életét. Feleség, gyerekek, munka. Nagyon érdekes az a jelenet, hogy miközben így éldegélnek bejön hozzájuk Pál apostol, és hirdeti az Isten boldogító evangéliumát, hogy Krisztus meghalt értünk, de Isten feltámasztott, így mi is élhetünk. Erre Jézus kicsit ideges lesz, mert hát ő mégsem halt meg, és ne mondjon ilyeneket Pál. De Pált ez nem nagyon érdekli. Úgy gondolja, hogy az embereknek akkor is szüksége van erre, ha nem igaz, mert az evangélium szárnyakat ad az embereknek és ez a lényeg. Aztán találkozik a többi tanítvánnyal is, s rájön, hogy ez így nem jó, hogy neki tényleg meg kellett volna halnia a kereszten. Nem akar gyáva, szökevény, áruló lenni. Végül a kereszten találja magát, s "megnyugszik", mert így kellett lennie, Isten dicsőségére.
"Ha Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is!" 1 Kor. 15,14