"..." és ez a pont-pont-pont nyomja a szívemet. Többekét. Mielőtt elküldöd jelentkezésedet, olvasd el ezeket a szerény gondolatokat! Nem csak a magam nevében írok.
Az SDG kiváló baráti társaság. De ha csak ennyi lenne, már rég nem létezne. Hisszük azonban, hogy Istent kereső, vagy őt már megtalált fiatalok közössége is. Kereső, rátaláló, a Gondviselővel beszélgető, _vitázó_(!)... Mind olyan fogalmak, amelyekhez alázatosan el kell csendesednünk. SDG nélkül is. Akik viszont ezzel a maroknyi diákcsapattal tartanak már 3-5-11 éve, úgy érzik, hogy az SDG-vel jobb elcsendesedni. Mert lehet azt közösségben, vidáman, derűsen is. Derűsen, és nem hányavetin, nagyarcúan, vállrángatva.
Istennel beszélgetni lehet csoportosan (imaközösségben), egyéni csendességben, de nem a "jó arcok" széthúzó erővonalai közt.
Hányan nem jönnek azért többé SDG-re, mert a társaság szélére szorítva érezték magukat a hangadók mellett? Vajon kiknek a lelkiségéből nem kapunk azért, mert nem tudnak olyan laza mozdulatokkal bolondozni, mint a vagányabbja?
Én csak öt éve vagyok kapcsolatban az SDG-vel, és eddig csak egyetlen alkalmat hagytam ki. Régen valahogy más volt a hangulat. Elképzelhetetlen volt, hogy az előadóval párhuzamosan beszéljen bárki is, vagy csoportosan ki-bejárkáljon. De még idén Pécsett is: Sanyi diaporámás előadásain a lámpával együtt mintha a csevegést is eloltották volna a teremben.
Barátom, aki a kezdetek kezdetétől ott van a hétvégéken, erre csak legyint: a tíz évvel ezelőtti SDG-t kellett volna látnom! De szeretném látni a tíz év múlva is működő SDG-t is, a nyíltszívű, tiszta arcú fiatalok istenes társaságát.
Bűnösök közt az első... Pál apostol és én. Mindig van mit tanulnom vagy megbánnom egy-egy hétvégi együttlét után. Kisebb-nagyobb gyöngeségek. Gondolkozzatok el Ti is!
És most tegyük fel a kérdést újra: "Miért szeretnél eljönni a 2005-ös karácsonyi SDG-re?" Az "Azért, hogy együtt legyek Istennel, lelki feltöltődés stb." válasz nem ér, kilőve.
Legyünk inkább őszinték.