2001, Hódmezővásárhely
Rengeteg élményem volt, amit szeretnék megosztani veletek. Úgy érzem, hogy egy külföldön, vagy bárhol töltött év lehet ajándék is, és csak akkor lehet ajándék, ha megosztjuk. Ezért próbálom megosztani, hátha ti is kaptok belőle ötleteket, amiket használni tudtok. Mert egy külföldön eltöltött évnek az a lényege, hogy az ember mit tud beépíteni a saját életébe, hogy történik-e minőségi változás, és hogy ezt át tudja-e adni, meg tudja-e venni. Én úgy érzem, hogy ez az egy év számomra életformáló év volt. Remélem, ilyen villanásokat ad.
Ezt a képet azért választottam, mert eredetileg összefoglalja mondanivalómat, csak egy ilyen kis ablakot tudok nyitni nektek egy évre, és remélem, meg tudom láttatni a pozitívumokat is.
A történet itt kezdődik a szülői háznál. Azért vettem ezt a képet, mert minden elutazás lemondással jár. Egy évig nem láttam a szüleimet, cicámat, kutyámat, viszont a lemondások ellenében nagyon sok mindent kaptam. Szóval sokszor megéri elindulni úgy, hogy az embernek le kell mondania. Ami Wales-re jellemző, az nekem az volt, hogy mindig esett az eső. A táj egész évben zöld, és több birka van, mint ember. Hát úgy értem, bárány, juh. Bárhova megy az ember az utcán, az autópályán, mindenütt bárányba botlik.
Hát megérkeztünk arra a helyre, ahol egy évig éltem. Ott a dombnak a tetején, azon a négyszögletes alakú településén éltem, aminek a neve "Tenkrisk". A "Risk" egy fiúnév, a "tenk" meg "tej". Egy történelmi eseményhez kapcsolódik a neve, itt ölték meg ezt a Risk nevű embert, és ez a kisfiú nekem mindig adott almát, és azt mondta, hogy ez a történet pont az ő házuk előtt történt.
Ez nagyon régi történet, de maga a település 1960-ban épült, és Wales-nek a legszegényebb része. Tudni kell róla, hogy a kábítószer és az alkoholizmus egyik fellegvára. Ezen a kis településen két generáció nőtt fel úgy, hogy nincs munkája, a gyerekek pedig nevelés nélkül. Úgy volt, hogy a települést lebontják, mert annyira elharapódzott a bűnözés és egyéb dolog.
Itt látszik egy másik kép a településről, közelebbről. Tudni kell, hogy ez egy lakótelep, tulajdonképpen ebből nagyon kevés van nyugaton. A legtöbbet már lebontották, mert rájöttek, hogy milyen nagy problémákat jelent ez is. De hát maga a környék az nagyon szép.
Ez a szobánk ablakából volt látható. A falu központjában ott látható a templom, ami különös kis épület üvegtetővel. Annyit szeretnék elmondani, hogy 13 éve működik ott gyülekezet, nagyon megfogott engem az, hogy a református püspök családjával ideköltözött, erre a helyre, ahol nem volt templom, csak felégetett házak, rengeteg problémával küszködő ember, és belekezdett egy programba. A gyülekezetben valóban kialakult egyfajta élet, az egész település struktúráját megváltoztatják, és valószínű, hogy újjáépül és megmarad.
Nem nagyon látszik a képen, de ott egy elpusztított ház van. A vandalizmus nagyon jellemző, láttam olyat, hogy gyerekek felgyújtottak házat, iskolát. Ha az emberek nem tudnak mit kezdeni magukkal, akkor rombolnak. Az a hely, ahol voltam, megpróbál az embereknek egyfajta elfoglaltságot adni, majd erről fogok beszélni.
Itt látszik a település; ezek az ottani emberek, én ott laktam abban a házban. Maga az egész templom, és a program, amiben részt vettem, az ezen a területen játszódik le. A lakásokban lakik a lelkész, a segítői, a gyülekezetnek van egy kávéháza, van egy tanulószobája, könyvtára, egyéb termek, ahol lehet beszélgetni. Különböző csoportok működnek, majd ezt meg fogom mutatni.
Itt kezdődött minden napunk. Nagyon érdekes, hogy a gyülekezetnek az első feladata az volt, hogy felvette az iskolával a kapcsolatot, s az iskola is rájött arra, hogy nagyon fontos az, hogy tartozik valahova, tartozik az egyházhoz. A gyerekek és az óvodások minden hétfőn itt kezdték a napjukat. Nem egy prédikáció hangzott el, de mégis benne volt az ige, s a lelkész a gyerekek nyelvén adta ezt elő, és nagyon élvezték, én is nagyon élveztem.
A hátsó tábla azért érdekes, mert ennek az 1960-ban épült településnek a történetét mondja el, amit ti is tudtok történelemből, hogy milyen fontos dolgok játszódtak ezen a részen. A gyerekek így ismerkednek meg a múltjukkal, így lesz gyökerük. Nagyon érdekes az, hogy egy új lakótelepen az emberek rájönnek arra, hogy milyen fontos az, hogy legyenek gyökereik, s ezeket ápolják.
Mint már mondtam, amikor a gyülekezet megalakult, akkor létrehozott különböző foglalkoztatókat, és úgy döntöttek, hogy építenek egy kávéházat, ahol találkozhatnak az emberek. Itt nem lehet alkoholt fogyasztani, viszont lehet enni-inni. Esténként a gyerekeknek nyit ki a kávéház, ahol társasjátékozhatnak, tehát nem az utcákon nőnek fel. Volt olyan megdöbbentő élményen, hogy kinéztem egy órakor éjszaka az ablakomon, és három-négy éves gyerekek még az utcán játszottak, meg sírtak. Nincs házasság, ez ismeretlen fogalom és néha olyan benyomásom volt, hogy az egész település, tehát mindenki rokon lenne.
A következő csoport az iskolások, meg hát a nagyobbak. Általános iskolai korosztály. Nagyon nagy hasznát vettem annak, amit megtanultam a teológián. Ott ismertem meg az árnyékbábozást. Itt látható az irgalmas szamaritánus története, amit nagyon élveztek. Utána a napom azzal folytatódott, hogy elmentem a helyi iskolába, és a gyerekekkel foglalkoztam. A képek önmagukért beszélnek. Ez volt az osztályom.
Utána dolgoztam az óvodában is, óvodás csoportom is volt, akikkel nagyon jól megértettük egymást: ők se beszéltek angolul, meg én se.
Utána mikor hazaértem az iskolából, rohantam a kávéházba, ahol a zárás után a takarításban vettem részt.
A következő program nagyon érdekes volt, mert a gyülekezet rájött arra, hogy nagyon fontos az oktatás. Az iskolán kívüli oktatás is, úgyhogy nagyon szerény körülmények között és nagyon kis befektetéssel létrehoztak egy ún. "Házi feladat"-klubot, ahová a gyerekek ingyen és bérmentve betérhettek, használták a könyveket, tanulhattak. Voltak ott önkéntesek, hozzám hasonlók, akik segítettek a házi feladatot megoldani, és betöltötték az egész estéjüket, és közben játékosan megoldották a házi feladatot. Jó helyen voltak. Volt egy lány Angliából, aki kimondottan ingyen és bérmentve megtanította őket zenélni. Ő tehát arra áldozta az egy évét, hogy zongoraleckéket adott ingyen. A gyerekek ezeken a programokon keresztül csatlakoztak a gyülekezet életébe. Ez nem jelentette azt, hogy ezek a gyerekek voltak az istentiszteleten, de így ismerkedtek meg ezzel a hellyel.
A képen a házifeladat-klubban folyó munka látható. Kaptak mindig pontokat, ki volt rakva a nevük mellé és nagyon élvezték. Olyan egyszerű dolgokért tudnak a gyerekek lelkesedni, és meg lehet őket fogni. Mondjuk egy héten mindennap ott van valaki, akkor kap ilyen kis bizonyítványt egy kis számítógéppel. Nagyon boldogok voltak.
Ez egy nagyon érdekes projektje a gyülekezetnek: kapcsolata volt több gyülekezettel. Tudni kell, hogy vannak nagyon gazdag gyülekezetek Angliában. Például a manchasteri gyülekezetben vannak olyan emberek, akik egyszer vesznek fel egy ruhát és utána nem hordják többet. Ezeket a ruhákat elküldték a gyülekezetünknek. Nagyon jó minőségű ruhák voltak, nagyon-nagyon olcsók. Így volt egy hely, ahol ruhákat árusítottunk.
Voltak koncertek is, és különböző alkalmak, amelyekre bárki bejöhetett a templomba. Ez nagyon érdekes volt, mert fel kellett készülni az emberekre, mert hogyha nem tudták tíz percnél tovább lekötni a közönséget, akkor ott elszabadult a pokol. Hát itt is az történik, hogy kénytelenek a legjobbat adni, először csak fújják, aztán próbálnak viccesek lenni, és be kell vonni a gyerekeket. A képen a karmester a gyermekek közül az egyik kislány volt, kitűnően vezette a zenekart, majd csatlakozott a többi gyerek is, táncoltak.
Este, mint mondtam, a gyerekeket a kávéházba vártuk, ahol társasjátékozhattak, rajzolhattak, és a felnőttek meg a segítők velük voltak, együtt játszottunk. Mindig nagy élményt jelentettek számomra.
Ők a két kedvencem, akikkel mindig sokat rajzoltunk.
Egy másik érdekes dolog. Mivel nagyon sok problémás fiatal él itt, a gyülekezet szervezett discot is minden pénteken, ahová várta a fiatalokat. Itt nem volt alkohol, itt nem volt drog, itt is volt zene, és itt is jól érezhették magukat. Ha nem ide jönnek be a fiatalok, akkor elmennek máshová, és annak sokkal rosszabb a következménye. Tehát tudom, hogy első hallásra egy gyülekezetben a táncolás, a buli kicsit furcsa. Ez nekem is furcsa volt, de amikor látom, hogy mi a különbség a kinti szórakozás és a benti között, akkor úgy éreztem, hogy sokkal jobb, hogyha ide megy be az ember, mint ha máshova mennek. A fiatalok között volt, aki emiatt az alkalom miatt csatlakozott egyik vagy másik ifjúsági csoporthoz.
Most néhány szóban szeretnék az istentiszteletről szólni, csak vázlatosan.
A gyülekezeti istentisztelet heti program szerint működött, tehát a lelkész leült a hét elején és összeállította a programot. Ott volt minden dátum, volt egy teológiai kérdéshez egy teológiai téma, ahhoz kapcsolódott egy liturgia. Nekem megragadó és csodálatos dolog volt, mert a liturgia változott naponként is, és ünnepeken is. Tehát mindig új liturgiai elemek voltak, amelyek valóban erősíthetik azt, hogy az ember meglássa a liturgiában azt, hogy fontos szerepe van és fontos az, hogy az ember Istennel találkozzon. A prédikáció textusa rögtön a himnusznál ott van, és látok egy országnevet. Minden héten megemlékezett a gyülekezet egy országról. Megismerkedhettünk az ország kultúrájával, mint ahogy a kereszténységgel is. Minden héten egy másik országért imádkoztunk. Ennek az óriási jelentősége abban volt, hogy megismertünk más országokat, más embereket, a problémáikat, amelyek a jelen pillanatban játszódnak, vagy történnek egy-egy országban.
Ez egy kalendárium, amit mindenki megkapott, ez ki volt ragasztva a boltban, minden ember kapott ilyet és így figyelemmel tudta kísérni, hogy mi történik a templomban. Kezdődik a vasárnappal. Reggel van egy áhítat, utána vasárnapi iskola a gyermekeknek. Nagyon érdekes a délutáni istentisztelet. Fiatalok vezetik, tehát a lelkipásztor - tudom, hogy ez nagyon merész dolog - kiadta a kezéből az igehirdetést olyan szinten, hogy a fiatalok közül kerül ki a prédikátor. Ez nem úgy működik, hogy kiállsz és mondhatsz, amit akarsz, hanem egész héten a Biblia órákon az adott témával foglalkozunk, a lelkész foglalkozik a fiatalokkal, és a fiatalok vezetik az egész istentiszteletet. Azt mondom, hogy nekem is megdöbbentő volt, nekem is két félév után már ki kellett állnom prédikálni. Este 6 órakor volt egy walesi istentisztelet. Tudni kell Walesről, hogy ez nem Anglia, nekik van nemzeti nyelvük, nemzeti kultúrájuk és vannak olyan helyek, ahol nem is beszélnek az emberek angolul, csak walesiül.
Most már néhány éven belül minden fiatalnak tanulnia kell, mehet iskolába.
Hétfőn jött reggeli istentiszteletre az óvoda, este 8-kor van a filmklub. Kedden reggeli istentiszteletre jött az általános iskola, a Kálvin-házban volt az alkalom. Minden szerdán volt úrvacsora, este 8 órakor volt egy fekvős istentisztelet, amely zsoltáréneklésből állt. Mi gyerekek azt szerettük a legjobban, mindenki kívülről tudta a zsoltárokat, és mi felelgetősen énekeltünk, egyikünk a másiknak. Este 9 órakor kezdődött a bibliaóra, ahol felkészültünk a következő vasárnapi igehirdetésre. Csütörtök volt szabad, pénteken volt istentisztelet. Szombat szabad volt.
Gyorsan el szeretném mondani, mert kevés időm van, középen található ez a "zámbály" nevű gyülekezet, ami azt jelenti, hogy Mária gyülekezete. Nem katolikus volt. A szociális vonalat képviseli. Volt kávéház, volt gyermekmegőrző, volt mosókonyha, butik, s voltak különböző alkalmak, társasjátékok, disco, filmklub, sportolási lehetőségek, tudtak a gyerekek úszni.
A templomnak van más egyházakkal is kapcsolata. Ezek a krisna segélyezői. Nagy-Britanniában az orosz ortodox egyházzal, a római katolikusokkal van kapcsolat, valamint a magyar református egyházzal van kapcsolatuk.
Ez egy különleges tanács. Ez állt a gyülekezet mögött, minden Walesben működő történelmi egyháznak a képviselői jelen voltak egy-egy ilyen találkozón, s ott megbeszéltük az eredményeket, a feladatokat, mindenki megosztotta gondolatait, hogyan lehet vezetni ezt a gyülekezetet, megbeszéltük a problémákat is. Nagyon hasznos volt, minden hónapban összejöttünk, és számadást tartottunk a szakmai munkánkról.
Mint látható az istentiszteleten is a gyermekek vannak többségben. Mindenütt probléma a középgenerációt behozni a gyülekezetbe. Kimondottan abban látják a jövőt, hogy a gyerekeket kell bevonni, a felnőtteket nem lehet, ezen lehet vitatkozni. Szóval a gyerekek jöttek, s talán az ő generációjuknak már nem lesz idegen a gyülekezet temploma.
Ez a kép abból az alkalomból készült, hogy a vasárnapi iskola egyben konfirmáció előkészítő is. Az istentiszteleten a gyerekek beszámoltak az egész gyülekezet előtt, hogy mit csináltak, s az ilyen szokott formájú beszélgetéseken általában.
Ez a kép az egyik kedvencem. Azért, mert az volt a téma, ami Ézsaiásnál, amikor a kardokból metszőkéseket kovácsolnak. Mondta nekem Nóra, hogy csináljak valami olyan játékot, vagy valami olyan hajtogatóst, hogy a kardból legyen valami más, valami pozitív dolog, és egy pisztolyból hajtogattak virágot. Ezen keresztül mondták el a változást, és hogy milyen fura a formálódás, és milyen ajándékai lehetnek, hogy lehet valóban egy fegyverből virág.
Sokszor kimegyünk a gyerekekkel egy vasárnapi iskola keretében rajzolgatni.
Itt egy kávéház látható. Istentisztelet után jellemző, hogy az emberek nem rohantak el. Az utolsó ének után nem álltak fel, és nem mentek el a templomból, hanem megvárták, amíg vége van mindennek és akkor volt egy kis teázgatás. A teázgatásnak van pozitív jelentősége is, hogy az emberek sokkal nyugodtabbak és amellett a tea mellett nagyon sok mindent meg lehet beszélni. Nekem mindig jó az, hogy nem kell rohanni az istentisztelet után. Egy ilyen istentisztelet után "kávéház" látható.
Hát volt esküvő is. Egy év alatt egy esküvő volt, mert igen ismeretlen ez a dolog. A lelkész meg a felesége példája és az igehirdetések fényt adtak. Az emberek rájöhetnek arra, hogy ennek újra szerepe lehet, és újra házasságot kell kötni. Tehát látszik, hogy itt már volt egy esküvő.
A templom mindenféle funkciót betöltött. Lehetőséget adott arra is, hogy például az ifjúsági gyülekezetből ifisek tartottak különböző mókás esteket, amelyek becsalogatták a szülőket, és azokat is, akik eddig nem mentek a templomi igehirdetésre.
Ezeket a képeket azért mutatom meg, mert egy gyülekezetlátogatásról készült Manchesterben. Itt a környező református lelkészek és presbiterek láthatók. Jellemző volt, hogy az egyházi életben van egyfajta vidámság. A lelkészek kiállnak, énekelnek és előadnak műsorokat, ez így nagyon barátságossá tette néha az ottlétet, és főleg utolsó kép: beöltöztek a férjek feleségnek és mindenki megénekelte a másik sorsát a felesége nézőpontjából.
Sok-sok helyen kirándultam. Mondtam, hogy kapcsolatunk van az orosz ortodox egyházzal.
Egy boltot alakított át a lelkész templommá, mert a templomba nem jöttek. Keresett egy olyan helyet, ami ott van a városközpontban és átalakította templommá. Azért érdekes ez, mert ha valaki nyugaton jár, akkor azt látja, hogy templomokra ki van rakva, hogy eladó, kiadó, kocsmává átalakított, lakóházzá átalakított. Azon a helyen, ahol voltam, a századforduló után 50 templom, gyülekezet működött, a mai napon kettő. Ez a Páter Dániel megvett egy templomot, így néznek ki a templomok, nyugaton a legtöbb, Walesre ez jellemző. Walesre nagyon jellemző az, hogy a templomok így néznek ki, és ez a lelkész megvette ezt a templomot, elhatározta, hogy felújítja, és itt végzi a munkát.
Ezt a képet azért mutatom, hogy tudjak képet adni, mert ez már Wales kultúrája, a múltja, a történelme. Vannak fesztiválok, ezek popénekes sztárok, de már walesiül énekelnek, walesi nyelven, nem angolul.
Azt hiszem, hogy nem sok időm van hátra, és szeretném nektek Wales-et bemutatni nemcsak képekben, hanem a zenéből is egy kis ízelítőt.
