| 2Móz 33,12 | Majd ezt mondta Mózes az ÚRnak: Lásd, te azt mondod nekem, hogy vezessem ezt a népet. De nem adtad tudtomra, kit küldesz velem. Pedig azt mondtad: Név szerint ismerlek téged, és megnyerted jóindulatomat.
|
| 2Móz 33,13 | Ha valóban megnyertem jóindulatodat, ismertesd meg velem a te utadat, hadd tudjam meg tőled, hogy megnyertem jóindulatodat. Nézd, ez a nép mégiscsak a te néped!
|
| 2Móz 33,14 | Az ÚR így felelt: Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?
|
| 2Móz 33,15 | Mózes azt mondta: Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket!
|
| 2Móz 33,16 | Mi másból tudnánk meg, hogy én és a te néped megnyertük jóindulatodat, ha nem abból, hogy velünk jössz? Ez különböztet meg engem és a te népedet minden más néptől a föld színén.
|
| 2Móz 33,17 | Az ÚR így szólt Mózeshez: Megteszem ezt is, amiről beszéltél, mert megnyerted jóindulatomat, és név szerint ismerlek.
|
| 2Móz 33,18 | Mózes pedig ezt mondta: Mutasd meg nekem dicsőségedet!
|
| 2Móz 33,19 | Az ÚR így felelt: Elvonultatom előtted egész fenségemet, és kimondom előtted az ÚR nevét. Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok.
|
| 2Móz 33,20 | Orcámat azonban nem láthatod - mondta -, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.
|
| 2Móz 33,21 | És ezt mondta az ÚR: Van itt hely nálam, állj a kősziklára!
|
| 2Móz 33,22 | És amikor elvonul dicsőségem, a kőszikla hasadékába állítalak, és kezemmel betakarlak, amíg elvonulok.
|
| 2Móz 33,23 | Azután elveszem kezemet, és megláthatsz hátulról, mert orcámat senki sem láthatja meg.
|
