Élt 28 évet – történelmi mértékkel mérve ugyancsak rövid idő. Mégis, e jó negyedszázad alatt sikerült a Református Diákok Soli Deo Gloria Szövetségének olyan sajátos arculatot, találkozóin és táboraiban olyan sajátos légkört kialakítania, amely az idetalált fiataloknak életre szóló szellemi-lelki töltést adott.
Az ide meghívott előadók, írók és tudósok arról vallottak, hogy ők maguk is lendületet, ösztönzést kaptak az SDG erőterében, és életrajzok, szociológiák számolnak be arról, hogy ez a közvetlen és a kisugárzó hatás áttételeződött a református egyház egészére, sőt a hazai közélet későbbi évtizedeire is.
Túl a már megjelent számos visszaemlékezésen és a történész-igénnyel készített nagyobb tanulmányokon két nagyobb összefoglaló is készült ennek a mozgalomnak a történetéről.(E sorok írásakor mindkettő kéziratban van.) Az egyik* széleskörű kutatásokon alapszik és forrásértékű, de a szerző nem lehetett részese a mozgalomnak és így nem tudta megragadni, visszaadni annak lényegét. A másiknak** SDG-sek a szerzői, tehát jól érzékeltetik a légkört, itt viszont a terjedelem határai korlátozták a teljességet.
Mi arra éreztünk indíttatást, hogy a maga életszerűségében és teljességében idézzük meg a történelemnek ezt a mozaikját. Levéltárak és tudományos gyűjtemények, folyóiratok és jegyzőkönyvek áttanulmányozása során végül is felsorakoztathattuk azokat az eseményeket, amelyek mérföldkövekként kijelölték az SDG megtett útját. De ez kevésnek tűnt. Mert bármilyen sokatmondó, gazdag is ez az eseménysor, csak a külalakot, csak a testet adja, de a lényeg, a belső parancs, amit Kant „kategorikus imperativusnak” nevezett, még hiányzik belőle.
Ezt a hiányt mi úgy igyekszünk pótolni, hogy az utolsó fejezetben – arcképcsarnoknak neveztük el – felvillantjuk azoknak a katartikus vezetőknek a pályafutását, akik jó értelemben vett megszállottságukkal irányt adtak a mozgalomnak, ezenfelül – részben tőlük idézve, részben a korabeli folyóiratokból kiemelve – hasonmásban közreadjuk a legjellemzőbb írásokat, amelyek ma már csupán vagy egyik, vagy másik könyvtárban lelhetők föl. Szólunk az SDG kiadványairól is, igyekezve megszólaltatni a szerzőket, műveiket is.
Azt az elvet követtük, hogy ne csupán az eseményekről beszéljünk, hanem szólaltassuk meg a maga sokszínűségében a mozgalmat és annak vezető egyéniségeit. Ha néha mégis beszűrődtek szubjektív megjegyzéseink is, legyen ez bocsánatos bűn; hiszen ezzel is hitelesebb ez a tanulmány, mert sose tagadtuk, mindig is vallottuk; egész életünket meghatározó útmutatást, ajándékot kaptunk az SDG kereteiben.
Az 1947. évi tragikus fordulatot követő négy évtized monolitikus uralma nem tűrte, meghalatta az önszerveződő, célt és programot saját magának adó közösségeket, de a kilencvenes évek Magyarországán felnyíltak ezek a sorompók. Dokumentum-jellegű kötetünket arra szánjuk, hogy elsősorban az új ifjúsági mozgalmak utat, hagyományt, módszert kereső vezetői, s mellettük természetesen a múltra kíváncsi egyházi és világi történészek betekinthessenek az SDG varázslatos világába.
Budapest, 1992. március.
A szerzők
*Gergely Ferenc: Egy pillantás a magyarországi református egyház két világháború közötti ifjúsági politikájára. (A Soli Deo Gloria Református Diákszövetség története, 1921-50.)
**Résztanulmány „A két világháború közötti református ifjúsági mozgalmak" c. készülő kötetben.