19. 1946. Újraéledés

  A háború után az ország újjáépítése rendkívüli terhet jelentett minden vonatkozásban. A jegyrendszer minimális adagjaival fiatal diákok étvágyát kielégíteni lehetetlen volt. Kétféle részvételi díjat kellett megállapítani. Vidékieknek csak élelmiszert kellett hozni, budapestieknek pedig a hivatalos fejadagot jegyekben és 70.000 adópengőt egy hétre. Többen voltak a vidékiek között, akik hazautazásuk biztosítására pár tojást hoztak magukkal, mert egy hét alatt az adópengő értéke annyit romlott, hogy pénzzel nem győzték volna, a tojás ára viszont együtt emelkedett a vasútjegy árával.   A szűkös anyagi ellátottság ellensúlyozására a Telep sértéseket állított hízóba, s minden konferencián egy sertés levágásával lehetett kiegészíteni a jegyre biztosított szűkös adagokat.  A nyári konferenciákon ismét jelentős számban vettek részt. A háború az egyházi ifjúsági munkával azt a változást is magával hozta, hogy mind szorosabb lett az együttműködés a KIE-vel, különösen annak református ágával.  A nyár június közepétől üdülő, pihenő-héttel kezdődött. A középiskolás alsós- és felsős fiúk részére közös konferencia volt, s ugyanígy összevonva egy leánykonferencia is. A főiskolások "Mi történt itt?" címmel kereték a választ a háború után kibontakozó élet kérdéseire. Az esti evangélizáló alkalmak "Itéletből kegyelemre" összefoglaló gondolattal ugyancsak a háborúban történt megítéltetésünk lelki távlatait igyekeztek megmutatni.   Közös volt a református KIE-vel a vezetői konferencia és a Református KIE Ifjúsági Tábora. A nyár végén a Parasztszövetség faluvezetőképző táborának adott helyet a Szövetség. Ez részint személyes ismeretségekből, részint a Szövetség múltban tartott hasonló jellegű konferencián Nagyon Ferenc és Kovács Béla is megismerkedett a Teleppel, annak lehetőségeivel, de döntő volt az a tény, ahogy ekkor "szegedi" Kiss Sándor volt a Parasztszövetség igazgatója, aki régi aktív SDG-s tag is volt.