Várni jó

Mit vársz egy utcazenésztől, és mit egy nagynevű művész koncertjétől? Bizonyára nem ugyanazt. Vigyáznunk kell azonban, mert sokszor válhatunk süketekké és vakokká saját elvárásaink miatt. Nem vesszük észre, mert nem várjuk, nem is merjük elhinni, hogy másképp is lehet. Saját elvárásaink áldozatává leszünk.
Olvasunk erről a Bibliában is Jézussal kapcsolatban, oly sok ember várta őt, de amikor megjelent és nem olyan volt, mint amilyennek elképzelték, akkor már nem is kellett, úgy nem kellett.
Mi mit várunk Istentől? Mert keresztyén közegben felnőve, bizonyosan vannak bennünk elvárások. A kérdés az, hogyan tudunk felülemelkedni azokon. El tudjuk-e fogadni, ha Isten gondolata nem a mi gondolatunk?
Pintér Nóra, szigetszentmiklósi lelkésznő előadása alapján írom a fenti sorokat, aki idei karácsonyi konferenciánkon beszélt a várás és elvárás különbségéről.
A megszokottnál is családiasabbra, közvetlenebbre sikerült idei alkalmunk, ahova Békésről, Kunszentmiklósról, Kecskemétről, Halásztelekről, Tiszakécskéről, Pápáról és Debrecenből érkeztek résztvevők. Elvárásainknak megfelelően idén is volt halászlé, viszont szombaton volt néhány újdonság: rövid drámajáték Vass-Eysen Ábellel, s este Vörös Éva emelt ki, rövid előadásában néhány nagyon fontos mozzanatot, irányvonalat az SDG történetéből.
A reggeli és esti áhítatokon Balogh Lidi, Szabó István és Lehocky Mária szolgáltak közöttünk. Hangsúlyossá vált általuk, hogy a messiásra várás egy nemzedékeken átívelő folyamat, s hogy Isten is vár ránk, szívünk ajtaján kopogtatva. Azt is megtudtuk, hogy örömmel is lehet várni, s hogy a várakozás nem rólunk szól.
Vasárnap istentiszteletünkön Pista bácsi hívta fel a figyelmünket arra, hogy menjünk el egészen Betlehemig, majd úrvacsorai közösséggel zártuk alkalmunkat.
Istennek legyen dicsőség a megélt örömökért, találkozásokért, minden szolgálatért!
Találkozzunk virágvasárnap Békésen!