Tálentum-tábor, Szárszó, 2005

A múlt hetemet a Tálentum táborral Balatonszárszón tölthettem el. Gondoltam billentyűzetet ragadok, hogy leírjam tapasztalataimat, mert nem is olyan rég felmerült a kérdés, hogy miért nem ott van az SDG hét.

Gondolom elég sokan jártatok a felújított telepen tavaly szeptemberben, de azóta is történt 1-2 változás. A csárdából kocsma lett. A legbelső terembe bevittek egy billiárdasztalt, egy csocsót és egy ping-pong asztalt. Eggyel kintebbre pedig egy hatalmas bárpultot építettek, ahol mindent lehet kapni - ha van elég pénzed - a nem túl finom kávétól kezdve, a sörön át, töményebb italokig (mielőtt bárki rosszra gondolna, én csak egyszer ittam ott, akkor is csak kávét). Mesélték, hogy az árak is gyakran változnak, gondolom, hogy mikor milyen hangulatban vannak a pincérek. A csárda elé, a padokhoz kiraktak hatalmas heinekenes napernyőket, melyekről a vörös csillag sem hiányozhat.

Étkezésekkor ugyanazon "étket" ehettük, erre elég nehéz szavakat találni, aki evett már ott tudja miért. Most ugyan nem pincérek hordták ki nekünk az ennivalót, de elmagyarázták, hogy mit hogy kell csinálni - elég lekezelő módon.

A hét elején nagyon hideg és esős volt a hét, ezért a konferenciaközpontba beengedtek minket, nem úgy mint a hét második felében, amikor az volt a kifogás, hogy már kitakarítottak utánunk.

Végig fölényes és lekezelő volt a modoruk, ők osztották el, hogy ki melyik szobában alhat, s volt, aki átköltözött egy másik szobába, s ebből egy hatalmas balhé lett.

Nem mesélek el minden sztorit inkább, de annyit még meg kell jegyeznem, hogy az egyik tanár úrnak ott volt a 2 éves gyermeke, aki a szüleivel aludt, a szülei ételadagjából evett, s mégis azt akarták, hogy fizessék ki utána is a 15000 Ft-t. Szóval az anyagiak elintézésével is akadt bőven gond.

Egy másik tábor is velünk egyidőben ott volt, ami azt eredményezte, hogy az étkezést úgy lehetett csak megoldani, hogy a mi áhítatunk alatt fejezték be ők. Eredmény: elég hangosan beszélgettek, s áhítatunkat igencsak zavarták.

Végül azt még le szeretném írni, amit Papp Kornél, a tábor szervezője mondott: "Jövőre vagy nem Szárszón lesz a tálentum tábor, vagy nem én fogom szervezni."

Tényleg nem írtam le minden sérelmet, ami ért minket, mert már így is elég hosszú ez a beszámoló, csak azt szerettem volna jelezni, hogy Szárszó nem Szárszó többé.

(Ezzel az írásommal nem azt szeretném mondani, hogy ne is menjünk többet Szárszóra, és így tovább, csak a változásokra szerettem volna felhívni mindenki figyelmét.)