kávé
2009. júl 18. 22:58
Elöljáróban, csal annyit, hogy köszönet a Németh lányoknak, hogy digitalizálták a naplót! És köszönjük az szerzőknek is az írást! Minden jog fenntartva! :)
2009. 07. 06. Hétfő
Kora estére mindenki megérkezett a Bükk lábánál fekvő csodás községbe. Alig hogy lepakoltunk a frissen takarított pókhálókkal és 1centis porréteggel dekorált igényesen kialakított kulcsos házba, táborvezetőink rögtön a hegyre vezényeltek bennünket. Itt Füstös Gábor majdnem hegyen tartott, egy majdnem hegyi beszédet. 19. 00-kor visszaértünk és kaptunk egy kétfogásos vacsorát: virslit és mustárt. A kedvezményezetteknek virsli jutott. Ahol Spiderman Ábel, azaz Spájbell mindenkit behálózott. Egy óra alatt az alvásunkat előkészítettük és tizenegy órakor „mindenki” csucsukált.
2009. 07. 07. Kedd
5:00 Quasimodo harangbetyárkodott
8:00 Májkrém, vajkrém, szalámi
8:30 Csendrendelet
9:00 Az invokáció után Viktorral Antifonáltunk
9:45 Star up Comedy Csomós Józseffel
10:45 Csoportos traccs party
12:30 Leves nyaklevessel, azaz lángossal
13:00 Foccii
15:00 Manufaktúrák alakulása
18:00 Hajóval a hegyen
19:00 Maradék fogyasztása
20:00 Dübörgött a folklór
2009. 07. 08. Szerda
05:00 Már meg is szoktuk az 5-ös harangébresztőt - párnával a fejünkön aludtunk tovább
07:33 Vix & Misu tetézvén esti elemekkel ébresztette a tábort…
08:00 A reggeli Lidi – féle körözöttes szendvics, és vajas kenyér, Petya levesét ma reggel (átlényegülve) fogyasztottuk el.
08:30 30 perces szilencium
09:00 egyre jobban beborult az ég miközben ma Pisti tartotta az áhítatot. Izgalmas előadást hallottunk az I love Artemisz pólókat és tárgyak áruló Demeterről, a lincshangulatban lévő tömegről, akik azt se tudták kit kell meglincselni.
09:49 Ezek a mai fiatalok…- Ferenc József (Bükkzsérc lelkésze)
Nemzedékről nemzedékre Szécsényi György (nyugalmazott esperes, Bükkzsérc)
Ifjúság = Reformer, komolytalan csinos és kreatív, bulizós vicces, mindene a szabadság és a szerelem, lázas és mozgalmas, szépreményű suhanc. Az előadás miatt depresszióba zuhant.
10:45 A táborlakók a megszokott rendben kiscsoportokra bomlottak, ahol megkérdezték egymástól: „akarsz róla beszélni?”.
12:30 Visszacsatolás, majd ebéd.(tészta tésztával A’ la Carte)
13:15 Szabó Marcsi és a kellemetlen igazság, avagy a klímaváltozás közgazdász szemmel.
14:33 20 perces betonfoci.
15:05 Megszólalt a kürt a manufaktúrákban. Újra fürgén peregtek az ujjak, pengtek a hangszálak, drámaivá váltak az események.
18 :00 Illés kiütéses győzelme a Baál papok felett. (Gábor bácsi interpretálásában)
19 :00 Tea és májkrémes kenyér Lidi módra.(A tálcák és a kancsók gyorsan kiürültek)
20:00 Táncoltak a fekete lakkcipők.
22:22 Itt állok előttetek és épp ezeket a mondatokat olvasom.
2009. 07. 09. Csütörtök
Málnás édesség mindenkinek!
Ma Misu kolompja ébresztett mindenkit. Szegény elveszett tehenésznek érezte magát…
A reggeli áhítatban Viktor Pál Apostol vándorlásainak és búcsúzkodásainak örömünnepét beszélte el. Ezt követően Mária tartott egy fantörpikus előadást. Kifejtette, hogy a savanyú káposzta - és konzerveffekt nem feltétlenül elvetendő. Csoportbeszélgetéseink dalolásba, herpeszekbe és értelmetlen hitvitákba torkolltak. ( Katolikus vs Református. ) Megjegyzés: megállapodás nem született.
Ebédre szájat összetapasztó gyümilevi, utána rizs-pör-sali. Ezt követte SDG kupaktanács I. és II. Szabadidőben foccii és liturgiareformáló céh Pista bácsival. Gábor bácsi a mini istentiszteleten kifejtette újabb ötleteit a hegymászás elkerülése érdekében. Ötletei: lift, mozgólépcső, hajó és sátorozás. Utána puding party Jézussal, Mózessel és Illéssel. Aztán megtömtük csikorgó-csőkorgó bendőnket szecsó vacsival. Ülepedjen a vacsi, egy kis népies rocky. Majd táborozás, naplóolvasás, takaródó.
Mindenkinek szép álmokat, rózsás csókokat és csípős bolhákat.
2009. 07. 10. Péntek
Michael Potter avagy Misu és a fazekas ébresztő és Victor Guitax avagy fiúk keljetek, mert a kakas már felébredt. Szokványos nap a kulcsos ház életében. Vagy mégsem. Volt valami furcsa. Pedig a szokásos reggeli ugyanaz, mint tegnap s azelőtt. Pontosan. Megjegyzem nagyon furcsa aztán csend. Vagy valami olyasmi. Adél szülinap. No torta, csupán ének. Áhítat Pötyivel. Búcsú Efezustól. Szenvedés, Pál elment.
Adjatok, s sose kapjatok. Aztán előadás a predesztinációról, református profilról. Isten fényéből feltöltődni. Kálvin szülinapja. No torta. No ének. Református profil. Reformátusok. Katolikusok. Presbiteriánusok. Reformátusok. Reformátusok? Katolikusok! Református szerzetesrend. Baj! Baj? Szabadság Krisztusban. Isten fényében feltöltődni. Református profil. Előadás. (No comment)
Csoportterápia. Hitvallás. Ebéd. Hús-nokedli-répa-bab keverék. Pudingos helyett meggyes süti.
Ismerd meg a másikat. Kik a lányok, s mit szeretnek? Kik a fiúk, s miért félnek? Fiúnak lenni egy fiú koliban rosszabb, mint egy lány koliban. Kérdések. Válaszok. Megválaszoltak. Megválaszolatlanok. Öröm. Mosoly. Nevetés. Cikizés. Hiány. Einstein. Arnold Schwarzenegger. Tenger.
Áhítat a hegyen Ábrahámmal, aki az első igazi református, bár… mi katolikusok vagyunk.
Próba. Teaház. MEKDSZ. Tea, Kávé. Süti. II. Helvét Hitvallás – a predestináció. Befogadó.
„Jöjj itt az idő, hogy dicsérd...” Tiszta megszokott. S mi olyan furcsa? Hát… itt állok, beszélek, s mégsem nevet senki.
2009. 07. 11. Szombat
A változatosság kedvéért ma is Viktor és Misu ébresztett, nemzeti hangon, csengő dallamokkal: „Talpra lányok” - gyönyörű volt. A reggelinél naposok sürgölődtek, majd a csendes percek után az áhítatban Pál Apostol útjairól hallhattunk. Ezután mindenki fogta a szendvicseit, és egy kis várakozás után boldogan indultunk a hegyre. Bolhás ma sem maradt el, önkéntesen kivette részét a hegymászásból. Itt másztunk, másztunk, másztunk és másztunk, amíg meg nem találtuk azt a pár sziklát, ahonnan Gábor bácsi kilőtte a csikirakétákat, Bence nagy örömére. Misu, a tábor történésze felelevenítette a magyar és török katonák közti skype beszélgetést. Ezután már csak gurultunk, gurultunk és gurultunk, míg egy másik úton haza nem értünk.
Kellemesen elfáradva leültünk filmet nézni. Ma meleg vacsorát kaptunk. Az ezt követő áhítat ma nem a hegyen volt, de ez az alkalom még különlegesebbre sikerült. Felidéztük, és hasonlóan részesülhettünk az úrvacsorában, mint annak idején a tizenkét tanítvány.
Lázas készülődés után ki-ki megmutatta, hogy mit tud. Volt tánc, vers, ének, mese, egyszóval minden, ami kellett. S bár ez az utolsó este, mégis mindenki boldog, mert kapott valami fontosat a tábortól, amit egy életen át hordozhat magában.
