Szabó István vagyok. Pisti. Putyu. Lelkész, hittanoktató. Napjaimat Budapesten, a József Attila lakótelepen töltöm segítőtársammal, feleségemmel együtt, ahol nem titkolt szándékunk, hogy Istennek egy új gyülekezetét segítsük életre. Teszem mindezt azért, mert Krisztussal egy kis közösségben találkoztam először úgy, hogy az életre szóló élmény lett. A Baár-Madasban, a Sörkerben (mert így hívták a diákok bibliaóráját) tanultam meg azt, hogy egy közösségnek milyen nagy szerepe van abban, hogy emberek megtérjenek. Az SDG-ben kb. 10 éve végzek kisebb-nagyobb szolgálatokat, jelenleg elnökhelyettesként. Itt is leginkább a közösség az, ami számomra sokat jelent. Hiszem, hogy egy közösség képes arra, hogy egy másik közösséget életre hívjon, segítsen, bátorítson, intsen, hogy egyre inkább krisztusivá formálódjon ez a kicsit sem tökéletes, ám annál inkább szeretetre méltó földi egyház.
