Szabó Botond, a Gödöllői Református Líceum diákjának beszámolója:
,,Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben.”
(János 15:9)
2018 okt. 5-7-ig tartott a SDG ÉletreValó Műhelye, Diósjenőn, a REFISZ-házban voltunk, összesen tízen. Erről a programról Píkétől (Kovács Péter, volt SDG utazótitkár, a szerk.) értesültem, nagyon megörültem a lehetőségnek. Hallottam, hogy rajtam kívül szerezzek még pár embert, hiszen az a feladat, ami ránk vár az nem egy „egyemberes” feladat. Úgyhogy szereztem még embereket az iskolámból. Sajnos nekik nem volt jó az időpont, így egyedül mentem.
Senkit sem ismertem azok közül, akik részt vettek ezen a hétvégén. Egyedül Píkének volt meg a telefonszáma, de még vele sem találkoztam. Először nem is nagyon tudtam, hogy mire számítsak, nem tudtam mi az az SDG. Így hát elég félénken, de megérkeztem. Én voltam az első, a résztvevők közül, úgyhogy volt alkalmam megtudni, hogy mik is lesznek a programok. Ekkor már éreztem, hogy nem vagyok rossz helyen. Első este kipakoltunk, berendezkedtünk, majd vacsoráztunk. Ezek után énekeltünk, majd Dia megtartotta az első alkalmat. Ekkor a János evangéliumának 15:9-17-ig verséig tartó szakaszról elmélkedtünk, ekkorra már bemutatkoztunk egymásnak, nagyjából megismertük egymást a játékok által. Este még beszélgettünk, forró csokiztunk és elmentünk aludni.
Másnap reggel Betti tartotta az áhítatot, itt az Ézsaiás 40:29-31 volt az alapige, ez alapján beszélgettünk egy kicsit a saját élményeinkről, tapasztalatainkról a vezetéssel kapcsolatban. Ezután volt egy alkalmon, ahol felírtuk a táblára, hogy szerintünk milyen egy jó vezető. Elég sok mindent írtunk, de beláttuk, hogy nincs olyan ember, akire ez mind igaz lenne. Ezután megbeszéltük, hogy akkor mégis hogyan lehetünk vezetők, megbeszéltük, hogy emiatt jobb egy közösségben vezetni, hiszen akkor ennek a sok tulajdonságnak nem egy emberre kell nehezednie, hanem fel tudjuk osztani, hogy a vezetés melyik részét ki tudja elvállalni. Ezután ebédeltünk, majd a játék sem maradhatott ki, úgyhogy ezek után frizbiztünk egy kicsit. Ezután arról beszéltünk, hogy hogyan lehet egy diák vezető egy iskolában, megbeszéltük, hogy melyik iskolában eddig hogyan valósult meg. Nálunk volt már kezdeményezés, de az sajnos abba lett hagyva, mivel nem volt igei tartalma. Bár a tanárok próbálnak kezdeményezni különböző gyülekezeti programokat, valamiért a diákok ezekre annyira nem szeretnének elmenni. Ezután tartottunk egy rövid szünetet, ahol beszélgettünk, játszottunk. Ezek után csoportokra oszlottuk iskolák alapján, minden csoportban volt egy szolgáló. Itt megbeszéltük, hogy milyen terveink vannak az elkövetkezendő hetekre, hónapokra, együtt imádkoztunk, és ha valami kérdésünk volt feltehettük azokat. Majd vacsoráztunk, Píké finom ételeket csinált. Az esti alkalmat Dóri tartotta, ő sajnos csak aznap tudott megérkezni. Az esti alkalom alatt mindannyian egy kicsit el tudtunk gondolkodni azon, hogy hogyan is tudjuk ezt megvalósítani, hogy egyedül ez nem sikerülhet, ehhez Isten segítségére is szükségünk van. Este Dia segített nekünk abban, hogy hogyan tudunk jól játékot vezetni, ismerkedésnek milyen játékok jók és, hogy hogyan tudjuk a játékkal egy kicsit megnyitni a jelenlévőket. Ezek után leültünk beszélgetni, megint forrócsokiztunk, nagyon jól éreztük magunkat, hiszen mindenki nyíltan tudott beszélni, és hasonló helyzetben voltunk, így ez még inkább segítette a helyzetet. Késő este arra gondoltunk, hogy nézzünk egy filmet, de olyan sokáig vacilláltunk, hogy csak egy részre jutott idő a Carter ügynökből.
Vasárnap reggel pakoltunk és reggeliztünk. Ezen a reggelen ismét Dia tartott áhítatot ugyanabból az igéből, amiből első nap tartott. Ilyenkor már a szakasz második fele került előtérbe, ahol Jézus arról beszél, hogy nem mi választottuk Őt, hanem Ő választott ki minket. Erről beszélgettünk talán a legtartalmasabbat számomra a hétvégén.
Nekem azért volt nagyon fontos ez a hétvége, mert erőt adott arra, hogy bele merjek vágni abba, hogy az iskolában a többiekkel elkezdjem azt az ifit, amire remélem már sokak vágytak az iskolából. Miután visszaérkeztem megbeszéltem a többiekkel, hogy mi történt a hétvégén, és hogy mit képzeltem ezzel kapcsolatban. A többiek se voltak szegények ötletekbe, így együtt megszületett a terv azzal kapcsolatban, hogy hogyan is kezdjük el, mit is csináljunk. Most már az időpontot is kijelöltük, beszéltünk a hittantanárral, hogy hirdesse az alkalmakat ő is. Az első ifit az őszi szünet után tartjuk, reméljük, hogy eljut elég emberhez az információ.
Szeretnék köszönetet mondani az SDG-nek, hogy megszervezte ezt a vezetőképzőt is és, hogy segítséget nyújt, ha bármi kérdésünk van az ifivel kapcsolatban.
,,Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek”
(János 15:16)
